Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Lengyel András: Ki volt B. J.? (Egy József Attila-szöveg hátteréhez)
107 a szerkesztőségben. De kérdés, mikor kapták meg? Úgy gondolom, 17-én vagy 18-án már a Magyar Nap nál volt a kézirat, s így tudtak vele tervezni „vasárnapi” anyagként. De ha már 17-énél korábban is náluk lett volna a Van-e szociológiai indokoltsága..., akkor már a 25-e előtti vasárnap, azaz a 18-i számban közölték volna azt. A téma is, az érvek is, s – nem utolsósorban – maga a költő neve is fontos volt már annak a baloldali iránynak, amelyet magyar nyelven, de Csehszlovákiában a Magyar Nap képviselt. Bizonyos tehát, hogy sokat nem vártak a közléssel; nem fektették el a kéziratot. Summa summarum: B. J. és József Attila találkozására, „beszélgetésére” július közepén, 15-e körül kerülhetett sor, s szövegét a költő mindjárt, „egy ülésben” megírta, a kéziratot pedig B. J. azonnal elküldte. A másik kérdés, ami válaszra vár az, ki volt B. J.? Azonosítására, tudomásom szerint, eddig egyáltalán nem történt érdemi kísérlet. S a költő közismertnek tekinthető kapcsolathálója nem is állít előtérbe senkit, nem kever „gyanúba”. Néhány dolog azért tudható a kopf titokzatos szerzőjéről. Mindenekelőtt: családneve nagy B betűvel, keresztneve nagy J betűvel kezdődik. Budapesten élt, vagy legalábbis ott is otthonosan mozgott, s valamennyire József Attilát is ismerte – volt közöttük közös érintkezési felület. S két további momentum lényeges pontokon árnyalja e képet B. J.-ről. A szövegből kiderül, 1937 nyarán már ő is azok közé tartozott, akik József Attilát az egyik legjelentősebb „mai” magyar költőnek tartották – azaz, vagy jószemű, jó ízlésű versolvasó volt, vagy/és olyan körökben mozgott, ahol ez a vélemény már megszületett és erősödőben volt. Vagyis, véleményével már nem lógott ki az alakuló konszenzusból. Ugyanakkor azok közé is tartozott, akiknek volt affinitásuk az „új népiesség” fejleményei iránt, s nem volt ab ovo elutasító irányukban. Magyarán, más megfogalmazásban, nem tartozott a Szép Szó urbánus „kemény magjához”. További fontos összefüggés az is, hogy csehszlovákiai magyar kapcsolatokkal is rendelkezett – olyan körökben mozgott, ahol a közép-európaiság mint nemzeteket összekapcsoló nézőpont, már felülírta a hagyományos, „nemzeti” elkülönülések és szembenállások gyakorlatát. De a jelek szerint zajlott benne is az orientációkeresés megspórolhatatlan folyamata, sok mindenben ő maga is bizonytalankodott. A kérdés mindezek alapján az, tudunk-e József Attila tágan vett környezetében olyan irodalmárt, akire mindez illik? Egy ilyen író bizonyosan volt: Berzy József (1914–?), B. András (1908–1972) tanár és költő testvére, az idősebb B. József községi jegyző fia. A minket érdeklő Berzy József, akárcsak bátyja, Pándon született, s az 1930-as években, még nagyon fiatalon, Anton Straka (1893–1944) környezetében bukkant föl. Rendszeresen részt vett a csehszlovák követség nevezetes sajtóattaséjának „pénteki fogadóestjein”, s mint Straka noteszéből tudjuk, 1932/33-ban jó néhány ilyen alkalommal József Attilával együtt jelent meg az Amerikai úti Straka-villában (1933. márc. 2., márc. 17., márc. 23., márc. 31., ápr. 28., máj. 12., máj. 26.). Mivel ezek az esték eleve szűk körűek voltak (a résztvevők száma hat-hét főtől húszegynéhány főig terjedt), azok, akik itt megfordultak, óhatatlanul személyes ismeretségbe kerültek egymással. Magyarán, József Attila és Berzy társasági ismeretségbe keveredtek, s valamilyen szinten mindketten a Straka képviselte kulturális közeledés híveinek számítottak. Természetesen nem voltak azonos „súlycsoportban”, Berzy – József Attilához viszonyítva is – nagyon fiatal volt még, s nyilvánvalóan kereste még önmagát. De azért jellemző rá, hogy a Straka körében megismert Jan Čarek egyik versét lefordította, és a Független Szemlében még 1933-ban közölte is, 1934-ben pedig – mindössze húszévesen – Közép-Európa címmel folyóiratot is indított. A Tanu példáját követve ezt a lapot egymaga írta. Vállalkozásáról, nem véletlenül, a cseh, szlovák és magyar kulturális közeledésről esszét író Szalatnai Rezső már 1934-ben beszámolt a csehszlovákiai olvasóknak. Berzy jó szándéka ezekben az ügyekben valószínűsíthető, bár bizonyos jelek szerint nézetei képlé-
