Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Lengyel András: Ki volt B. J.? (Egy József Attila-szöveg hátteréhez)
108 kenyek és itt-ott zavarosak voltak. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Straka vendégköre maga is meglehetősen heterogén rekrutációjú volt, s a különböző figurák igazában csak a közép-európai kulturális közeledés eszméjében értettek teljesen egyet. Ám Berzy így is teljesen beleillett e körbe.) Mindazonáltal az sem tekinthető véletlennek, hogy 1938-ban Berzy már a hungarista államról írt egy hetvenegynéhány oldalas munkát, s e művét szimptomatikus módon Málnási Ödön előszava vezeti be. (Málnási, tudjuk, 1936-ban még a liberális-urbánus Szép Szó munkatársa volt, később azonban „jobbra csúszott”, s nyilas lett.) Maga Berzy 1949-ben emigrált; Argentínában, Brazíliában, majd Kanadában élt, s az ottani jobboldali emigráció egyik, szerkesztőként és történészként jeleskedő alakja lett. Pályája tehát némileg zavaró momentumként illeszkedik a József Attila-életrajzba, de – paradox módon – éppen ez a zavaró összetevő erősíti meg a föltevést, hogy ő volt a Magyar Napban József Attila szövegét fölvezető B. J. A kopf megengedő tónusú, ám mégis jól érzékelhető világnézeti eklektikája, amely az „új népiesség”, a Völkisch-jelleg észrevételezése, s ugyanakkor József Attila méltánylása kombinációjaként fogható föl, jellemző erre az átmeneti álláspontra. Egyrészt magában rejti Berzy későbbi kilengésének eszmei magját, ugyanakkor még komplenter mind a Magyar Nap szövetségeseket kereső irányával, mind József Attila kritikus, de az együttműködés lehetőségét el nem záró magatartásával. József Attila, minden valószínűség szerint, állásfoglalásával az őt kérdező Berzy fölvetéseire is reflektált. S ezt már csak azért is megtehette, mert 1937 nyara még (s már) a népi mozgalom jobb periódusa volt, a mozgalom legjobb pillanatának számított. A kritikát és az együttműködés lehetőségének deklarálását célszerű volt egyszerre kinyilvánítani. Ez az állásfoglalás megfelelt a Magyar Nap aktuális irányának és érdekeinek is. Nem véletlen, hogy a lap július 25-i számában, amelyben József Attila szövege is megjelent, ott találjuk Vass László történeti esszéjét, Féja Géza két irodalmi miniesszéjét, néhány progresszív jellegű klasszikus magyar versszöveget, valamint a spanyol polgárháborúról szóló beszámolót, természetesen, mondani sem kell, a köztársaságiak pártját fogó érveléssel. Mindez a szövetségeskeresés stádiumát mutatta a lapnál is, s ez beleillett József Attila aktuális álláspontjába is. Berzy József nagy érdeme, hogy erre az elméletileg is fontos írás elkészítésére rávette József Attilát.
