Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Csehy Zoltán: Indázó futamok magyar csákányra (Kastélynapló 2.)
71 „Vadulnak a jázminok a kertben” – kezdi Szabó Gyula az egyik versét 1971-ben, aztán bele is ernyeszti a laposságba. A gombai kastély kertjében millió a jázmin, a somvirágú jezsámen, a molyhoslevelűtől a telt virágúig, a közönségestől a pettyesig. Szabó 1957-ben illusztrálta A romlás virágainak szlovák fordítását. Talán a gombai kastély tünékeny dekadenciája is hatott rá. * * * „A zene a szellem rejtett számoló tevékenysége, amely nem veszi észre, hogy számol” – mondta Leibniz. Tökéletes definíció, az ösztönös és lelki matematika létezésének bizonyítéka. Egy kastélyépítő egészen tudatos matematikával közelít a potenciális emberi dimenzió kényelmi faktorához, de nyilván bele kell kalkulálnia a lakályosságba egy adag káprázatot, lelki harmóniát, ízlést, működésbe kell hoznia az érzékszervek rejtett „számoló tevékenységét”. * * * „Én egy kibaszott feka srác vagyok / a kibaszott világban / nem a kibaszott lelkem érdekel / csak a nagy kibaszott faszom kell neked”– üvölti a hangfal a fitneszben, persze angolul, miközben a futópadon azt képzelem, hogy a gombai kastély körüli erdő ösvényein futok, minden obszcén jelző egy virágzó, útszegélyező, boldog jezsámenbokor, minden mondathoz kapcsolható egy újabb inda, előbb-utóbb megterem a kiegyensúlyozott szintaxis a test és a lélek párbeszédében. Hát nem. Se a lelked, se a nagy faszod nem érdekel, de még a zenéd se, amit rám kényszerít a rendszer, sőt elérte, hogy én magam fizessek érte. Elképesztő ősfák között haladok, feszül a comb, a láb, nyíratlan, sors formálta puszpángok szobrai között kocogok, törökmogyoró-tornyocskákat látok, itt-ott a kecskerágók zöld jelzőtüzei égnek. * * * Csákány. Ipolyi Arnold szerint „manzardi ízlésben épült, szögletein tornyokkal erősített emeletes kastély”. A Szelepcsényi György hercegprímás építtette négytornyú, emeletes, téglalap alaprajzolatú épület tornyai különlegesen pozicionáltak: szabályosan csatlakoznak a téglalaphoz a sarkaikkal, csodaszép átlós harmóniát képeznek, szinte ékszerdobozszerűen tagolják a struktúrát, a héttengelyes főhomlokzat előkelősége kiemelten hatásos. Az oldalrész szinte hullámzóan dinamikus, holott itt pár ablakszem időközben vagy elvesztette a látását, vagy megvakult, vagy hályogot kapott. Még a kémények elhelyezése is kompozíciós energiákról tanúskodik, az egész épület olyan, mint egy zseniális Szelepcsényi-rézmetszet. Már csak egy latin Coelho kell, aki lebegő szalagon egy frappáns, de azért nem túl ezoterikus életbölcsességet vagy disztichont biggyeszt fölé. Szelepcsényi kora egyik legjobb rézmetszője volt: ő készítette a két legismertebb Pázmány-portrét, de Pázmány prédikációinak 1695-ös nagyszombati kiadásához is metszett ki egy képet. István király és Szent Adalbert piedesztálra állítva, Mária fennhatósága alatt keretezi a szent családot: a koncepcióba beledolgozott ezt-azt másoktól is. Szelepcsényi a kastélyt a cisztercita rendnek adományozta: a cellás szerkezet mai is érzékelhető, kettős értelemben is, mint a kontemplációnak megnyíló
