Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Csehy Zoltán: Indázó futamok magyar csákányra (Kastélynapló 2.)
70 Wiener Welten Rezső lánya, Mária hozzáment Alexij von Prosoroff cári tiszthez, akit a magyar belügy 1941-ben, az esküvő évében magyarosított: Prosoroff Elek kastélyát végül elkobozza az állam, a pár Bécsbe települt át. * * * Itt forgatták az Ezeréves méh című, Peter Jaroš regénye alapján készült szlovák film egyes jeleneteit, mely a Pichanda család életét mutatta be, a nemesgombai kastély ebben a narratívában Čerňak báró kastélya lett. Készült itt thriller is, a romos kastély körül bőrszerkós szuperhősök és szexi kémnők settenkedtek, tüzeltek és véreztek el a kátránnyal beszögelt hátsó ablakoknál. A rossznyelvek szerint pornót is: a főhős úgy baszta meg a párját, hogy a partner segge (alaposan megrakva) a férfi hasán pulzált, talpa pedig a gombai Priapus két térde alá támasztva feszült. Igen tetszetős pozitúra lehetett. * * * „A bárónk gombai kastélya csupa szalonnábul van. Egy szóval annyi ott a szalonna, hogy akár kabátot varrhatnánk belülle, ha hűvösebbre fordul az időjárás...” – írja Rideg Sándor 1948-ban Rekvirálás című novellájában egy elképzelt Gomba elképzelt jobbágyának szájába adva az Uj Idők hasábjain. A szocializmus szürrealizmusa: a paraszt szalonnakabátban jár, a kolbászkerítésre felfeszítik a feliratot, örök időre a Szovjetunióval! * * * Fónod Zoltán és Rákóczi Lajos beszélgetéséből kiderül, 1949-ben növénynemesítő állomást helyeztek el a kastélyban, Veneny Lajos volt az igazgató. Veneny megszállottan nemesített: még az orosz fogolytáborban, majd onnan kiszabadulva is szibériai búzafajtákkal kísérletezett. Gabonákkal és dinnyékkel foglalkozott – és műpártolással. Ő fedezte fel a szegény sorsú, később kommunista festőt (és költőt), Szabó Gyulát, aki 1944-ben egy bombázás után tíz órát töltött eltemetve egy összeomlott épület alatt, a múltját is eltemeti, s amikorra feltámad, az 1950-es évek elején már a gombai kastély kertjében fest, illetve a füleki gyár munkásait rajzolja, sorozatokba fog (A föld népe, Dolgozó nép), de nem tud visszatalálni régi önmagához. Millió labirintusjárat után újabbakba téved. Ekkortájt épp mérhetetlen teátralitással stilizálja gazdag világát egyszerűre és szájbarágósra, a szociális szentimentalizmus és a kommunista giccs szorításából már csak itt-ott bontakozik ki egy-egy szívbe markoló vagy különösen emlékezetes motívum, részlet, mozzanat. Nyilván Szabó vonalas munkáinak sok rétege van még így is, de arra már csak az eltökélt művészettörténész türelme képes, hogy ezek érvényét felmutassa, a szemlélődő egyszerűen hanyagul elsiklik fölöttük. Szabót a csehszlovákiai magyar közeg Fábry vox humanájának párjaként, afféle penicillus humanusként, humanista ecsetként kezelte, s együtt zuhantak a kollektív ideoló giák közhelyszakadékába, holott Szabó Fábrynál sokszorta jelentékenyebb volt a maga műfajában. „A gombai parkban is festett Szabó Gyula 4-5 gyönyörű olajképet, ezekből az akkori Állami Gazdaság megvásárolt négy darabot” – nyilatkozta Rákóczi 2007-ben. * * *
