Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Fehér Zoltán: Farkas- és betyárkalandok (A természeti és társadalmi térrel folytatott küzdelem emléke Bátyán)
65 járnak rossz emberek – Nem ütnek engemet talán agyon – mondta az öregasszony vacsorát főzött neki. Má le is feküdt az öreg. Akkor gyüttek be tizenketten. Mingyá észrevették, hogy van itt valaki, aki nem tartozik hozzájuk. Elmentek, fölébresztették. – Öreg papa! Most tessék közénk gyünni, mer úgyis magának vége lesz ebbe az éccakába. Az asztalhoz leült, mulatgatott velük. De mindig csak azt mondták, nemsoká vége lesz neki. Vót neki furulyája. Mondta: Várjatok, gyerekek, mi van – azt mondja – nekem? – No, hadd lássuk, mi van. Akkó kihúzta, furulyázott nekik, ők meg ittak, táncótak. Ki hol táncolt, ott le is feküdt, el is aludt. De az öreg dedó nem aludt. Akkor gyütt az asszony, a küszöbre állt, és mondta az öregnek, hogy gyüjjön ki. Kigyütt. – No, most, öreg, üljön a lóra, és menjen, mert ezek, hogy felébrednek, magának azonnal vége lesz. Mikor a bogyiszlai révre ért, olyan vót a ló, mintha habszappanba mártotta vóna, olyan fehér vót. Megmondta mindenkinek: nézzétek, ez a kis furulya mentett meg engemet.”15 A bátyai állatteleltető téli szállások búvóhelyei voltak azoknak a legényeknek is, akik a XIX. század első felében itt kerestek menedéket a katonafogdosók elől, amint erről ezelőtt hatvan évvel még meséltek nagy kort megélt öregek. Legényvirtusaik elkövetése után is oda húzódtak. Ha a legények loptak tyúkot a faluban, szálláson megfőzték 16 valamelyik tanyában, és ott mulattak. Jártak erre betyárok még az 1800-as esztendők második felében is, a betyárvilág fénykorában. Ha manapság építkezés közben egy szarmata kori csontváz kerül elő, megszenesedett emberi csontokat fordít ki az ásó vízvezeték ásása közben, kész a szentencia: bizonyosan a betyárok ütötték agyon szegényeket. (Szálláson) a Kukorica csárdába lovastul állítottak be – emlékezett feleségem családi hagyo mányai alapján. A férfiak azért is jártak ki éjszakára a szállásokhoz, ahol bezárkóztak az istállókba. Előzőleg szóltak egymásnak a szomszédok, hogyha kiabálok, akkor gyere, lopják a lovat.17 Társaságban persze megnőtt az emberek bátorsága. „Öt, hat, tíz ember is össze gyűlt egy-egy istállóba. Vigyáztak, mer loptak nagyon. Nagy lopások vótak. Kívül verték az ajtót, bent ezek nyomták. Akkor baltával kezdték verni. Begyüttek. – Maguk akarnak rabolni? – kérdezte valaki. Összeverték, aki mondta.”18 Az efféle esetek, az ilyen közbiz tonsági állapotok eredményezték, hogy a tehetősebb gazdák kezdtek vasajtót szereltetni istállójukra. Az éjszaka legeltetésre kicsapott lovakra pedig nemcsak a szabad ég alatt heverésző legények vigyáztak, de némely jószág első két lábára kötélnyűgöt tettek, másokéra meg vasból való kulcsos gönci béklyót. Ez utóbbit persze nemcsak a szegénylegény tudta kinyitni, aki megszerezte a varázserejű boszorkányos füvet, hanem bárki, aki vasfűrészt alkalmazott. Amint a népdal mondta: „Eriggy babám, fordítsd erre a csikót, / Hadd szödjem le a lábáról a békót.19 Nem csoda, hogy az 1860-as években a híres bátyai bírónak a szállását állítólag éjszakánként tizenkét puskás ember őrizte. 15 Ak: Szűcs Péter Pálné 82 é. 1974 (Kézirat). 16 Ak: Özv. Sáfrán Józsefné 70 é. 1962 (Kézirat). 17 Ak: Szűcs Péter Pálné 82 é. 1962. (Kézirat) 18 Ak: Anisity István 63 é. 1962 (Kézirat) 19 FEHÉR Zoltán – FEHÉR Anikó: Bátya népzenéje. 1993.
