Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Csehy Zoltán: Indázó futamok magyar csákányra (Kastélynapló 2.)
66 Csehy Zoltán Indázó futamok magyar csákányra (Kastélynapló 2.) „Bökény fia Bökény” Békét II. Endre nővére lányának, Erzsébet asszonynak adta, aki 1260-ban már le is passzolta unokájának, Katának. Kata csak úgy bámult a középkori termékenységbe, járt-kelt a pompás lombok pazar apszisai, keresztboltozatai alatt, a termények sorakoztak, mint a rímes hexameterek egy udvari költő eposzában, a magok értek, mint daktilusok között a spondeusok, a gabonaföldek hőskölteménye egyre hosszabbodott. Kata mosolygós szemében érett a szerelem is, mit sem tudott még a határba telepített katonai radarokról, melyekről azt terjesztette a nép, hogy meddőséget okoznak. Lett-e, volt-e utód, nem tudni, de 1306-ban már Meynolth fia Vörös Ábrahám vette meg a falut 500 márkáért. A csipkebogyók zuhatagban vöröslöttek, vaddisznók dagonyáztak a mocsaras időben, a lópatanyomok vízzel teltek, némelyikből kövér vadsóska sarjadt. 1450-ben a dús birtok fele zálogba került (akkor már 3000 márkát ért), hogy így jöjjön össze a pénz Rozgonyi Sebestyén kiváltására, aki török fogságba esett. A kétemeletes kastély a 18. század késő barokk stílusában épült. Jeszenák Pál királyi tanácsos, jogtudós 1746–47-ben emelte a „jeles gondolatok és a nemes szórakozás örök hajlékát”, s hogy egyikből sem volt hiány, jelzi az is, hogy Jeszenák Katona István történetíró szerint magyarra fordította Seneca De tranquillitate animi című művét. Békén kereste a lelki békét. „Ieszenák Paullus, magni nominis apud Luteranos iuriconsultus, Posonii mortuus 1763, in Hungaricum idioma transtulit Senecam de tranquillitate animi” (39. kötet, 963. oldal) – írja Katona, de semmi közelebbit nem árul el a műről, Jeszenák Pált nyilván eltöltötte a sztoikus nyugalom, és nem sokat törődött vele, hogy művét az utókorra hagyományozza. Eszébe jutott nyilván Zénón Seneca által is megidézett példája: amikor egy hajótörés miatt szinte nincstelenné vált, a bölcselő csak annyit mondott: „Egy okkal több, hogy még szabadabban foglalkozzam a filozófiával!” Gondolom, alaposan eltűnődött azon is, hogy a lélek tehermentesítése a sorshoz láncoltság tudatosulásának függvénye: Seneca szerint nem sokat számít, hogy a sorshoz laza aranylánc vagy redves, szoros vaslánc bilincsel-e bennünket, a lényeg a rabság, a szolgaság változatos, de egyértelmű jelenléte, hiszen végeredményben senki se gondolhatja komolyan, hogy a bal kezén könnyebb lehetne a bilincs, mint a jobbján. A lelakott falusi iskolaépületből mára étterem és panzió lett: s ami egy ilyen retró kastélygiccsel jár, az mind az épületre rakódott, mint makacs, de változa-
