Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Fehér Zoltán: Farkas- és betyárkalandok (A természeti és társadalmi térrel folytatott küzdelem emléke Bátyán)
60 a bőriér tíz forintot. Az nagy péz vót. Tíz forint a bőriér. A farkas húsát eldobták, a bőrit lenyúzták. Ez vót a zsákmány. Meséte a nagypapa, hogy a rezéti erdőbe ekkor lőtt farkast tizenhét éves korába.” A következő farkaskalandot Bencze Miklós 63 éves szállási csárdás mesélte el: „Szabóistván Jóska mondta ezt nekem valamikor. Vót Fajszon fuvarba. Hát hazafelé gyütt este alkonyatkor, és észrevette a lovon, hogy valami baj van. Ahogy megfigyeltem – mondta – a tőtésen sorakozott harminc-negyven darab farkas. Igen ám, de énnekem fölfele állt a hajam szála, úgy, mint a lónak. Azt mondtam neki: Géza, irány haza, mer megesznek bennünket a farkasok. A ló elkapta a kocsit úgy annyira, hogy percek alatt itthon vótunk. De mikor hazaértünk a kapuhoz, akkor se kerék, se lőcs, semmi se vót, annyira szaladt a ló, hogy a kerekeket széjjelszórtuk az úton. Sőt még hátba kaptam a kerekekbül, és azt hittem, hogy a farkasok belém haraptak. De nem vót farkas, mer annyira szaladt a lovam. Elhagytuk őket. Tőtés alatt vót a rámpánál.” A következő két történet mintha Kipling Maugliját idézné. (Nyilván a szerző egy indiai népmese szüzséjét használta föl.) Mint írtam, a félvad természeti környezet veszedelmei miatt bekövetkező események leginkább az igaz történet műfajában őrződtek meg. De vajon igaz történetnek tekinthetők-e az alábbiak, amelyek egy farkas rabolta kislányról szólnak? Bennük az esemény nem csodálatos, de mindenesetre nem hétköznapi, legalábbis elképzelhető. (Kipling – mint írtam – Indiában lelt párjára.) A bátyai variánsok közel állnak a mondához, abból is a memorathoz (az élménymondához), de a második változat akár eredetmondaként is felfogható a mesélő megjegyzése miatt, hiszen szerinte a farkaskutyák a történetben szereplő emberbarát farkaskölykökből lettek. Végül is el kell fogadnom Kovács Ágnes mesekutató véleményét, aki Magyar népmesekatalógus ában ezt a típusú szöveget az állatmesék közé sorolta a nemzetközi mesekatalógus osztályozását elfogadva. (AaTh 169x – Különböző történetek farkasokról.)4 Az állatmesék és a gyerekmesék hallga tói elsősorban a gyerekek, ezért hangsúlyosan tanító jellegűek. Elmondásuknak különös hangulatot ad, amikor téli estéken mesélik el a szállási házak szobájában. A hallgatóság gyereknépében hallatlan feszültséget, félelmet kelt a mesehős farkas általi elrablása. Ezt az állapotot aztán feloldja a mesebeli kislány megtalálása, hazatérése. Benedek Elek gyermeklapjában, a Cimbora 1924. februári számában Csűrös Emília tollából jelent meg Régi karácsonyi emlék címen az az édeskés novella, amely egy karácsonykor eltűnt és megkerült hároméves kisgyermekről szól. A szerző, amikor az eltűnt kisgyermek családjáról ezt írja: A legborzasztóbb sejtés szorítá össze mindenkinek a szívét: farkas rabolta el – kiderül, hogy a történet közismert lehetett az erdélyi faluban is. A farkas itt nem elrabolja, de teste melegével életben is tartja a hideg, havas erdőben elkóborolt, elfáradt, elszunnyadt kisgyereket, míg azt megtalálják hozzátartozói. Íme, a két bátyai mese: „Valamikor olyan divat vót régen, hogy a szomszédok összejártak beszélgetni este, a férfiak kártyáztak, a nők fonytak vagy csipkét horgoltak, vagy mit tudom én mit, a gyerekek meg játszottak. Aztán ahun vótak szomszédba, annak az illetőnek a kislánya egyszer azt mondja anyukájának, hogy ő kimegy vécére. – Hát jól van, kislányom, eredj! De hát ne kísérjelek ki? – Ne – aszongya. Hát holdvilág vót, meg vót bőven hó, világos vót, és kiment a kislány vécére. Hát nem ment a vécére, mer mély hó vót a vécéig, hanem csak úgy a trágyadomb mellett lecsücsült pisilni. 4 KOVÁCS Ágnes: Magyar népmesekatalógus 1. Állatmesék Bp. 1987.
