Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 5. szám - Fehér Zoltán: Farkas- és betyárkalandok (A természeti és társadalmi térrel folytatott küzdelem emléke Bátyán)

61

Hát azok az asszonyok ott bent, meg a férfiak úgy beszélgettek, meg má ki is ment a fejükbül, hogy a kislány hát tényleg kint van a vécén. Egyszer mondják: – Hát hol a kislány? Hol van? Kimönnek. Hát nincs a kislány sehun. – Hát mi az? Hol van? Kiabálnak a kislánynak, hogy hol vagy, mi van. Hát nem jelentkezik. Akkor kimentek az összes népek, az emberek, férfiak is, mindönki. Hát lássák a trágyadomb mellett, ahol tényleg a kislány pisilt, hogy ott vannak a nyomok, de hát nincs a kislány. Akkor a nyomok után mentek, amerre a hóba az a nyom vezetött. És a falu szélin vót egy kis erdő, és a nyom oda vezetött. Oda möntek. Hát a hóba láttak egy nagy lukat. Hallgatóztak ott a lukná, hát a kislány mondja, hát rácul mondta hogy:

Kula, ne káme dirat! Hogy kiskutya, ne bántsá! Kiskutya, ne bánts!

Hát az ő kislányuk ott vót a lukba. És akkor valamelyik férfi bebújt, és kicsalta a kislányt, kihívta a lukbul. Hát a lukba vót egy pár kisfarkas. És azok a farkasok játszottak a kislánnyal. Nem bántották, csak játszottak vele. Fogták a férfiak, és a kislányt hazahozták onnan az erdőbül.

Akkor este, mikor má becsukózkodtak, lefeküdtek, hát gyütt ám az öreg farkas azon az ő nyomukon vissza az ablak alá és baúkolt. Nagyon baúkolt, hogy a kislányt elhozták onnan abbul az erdőbül, abbul a lukbul. És akkor kimöntek megin és a farkast vasvillákkal, kapákkal meg mit tudom én mivel elzavarták, és akkor ez vót a vége. (F. Z.: Mikor szokták ezt mesélni?) Mikor a kisgyerek ki akar menni pisilni, akkor mondják neki: Vigyázz ám, kikísérünk, nehogy úgy járjá, mint az a valamikori kislány, hogy a farkasok elvitték. (Mesélte Szabó Istvánné 56 éves 1976-ban)

Most lássuk a mese variánsát amely eredetmondának is fölfogható. Elmondta: Decsák József 62 éves gazda 1977-ben. Régen történt... egyszer úgy történt, hogy egy házaspár – tanyán laktak – vót egy hároméves kislányuk. Oszt ulyan bátor kislány vót, sose köllött kikísérni este, mikor mönt szükségre. Aztán egysző soká gyütt be. A kislány. Nem gyütt be, hát kimöntek, hát a kislány nincs. Eltűnt a kislány. És nagyon, nagyon kétségbe vótak esve, hova lött a kislány.

Mingyá eszükbe jutott – akkó nagyon jártak a farkasok – hogy a kislányt elvitte a farkas. Az apjának vót puskája, fogta a puskát és elment a kislányt keresni. Közelükbe vót körülbelül kétszáz méterre egy nádas, és mikor az apja arra gondót, hogy biztos ott találja meg a kislányt, a farkas oda vitte. Ahogy mén a nádasba, meg a nádas körű, hallgatózik. Meghallotta, hogy a kislány beszél. Mondogatja, hogy: – Ne bántsátok az én ruhácskámat, azt neköm anyukám vötte. Kirepísztitök. Ne bántsátok, ne ráncigáljátok az én ruhácskámat.

És erre a hangra a kislánynak az apja elment oda, és a kislányt ott találta a farkasfészekbe. A kölökfarkasok ráncigálták a ruháját, azon tanútak önni. De az öreg farkas nem vót ott. És akkor főfogta a kislányt mög egy kisfarkast is fölfogott, és hazavitte. És a farkast főnevelték. És a kislánynak nem történt semmi baja. És azúta vannak farkaskutyák az országba.”5

Vidáné Farkas Margit története az 1920-as években esett meg. Kéziratos önéletrajzában hagyta ránk. Műfajilag igaz történet, nem mese. „Egyszer aztán egy télen olyan hideg volt, sok hó is esett, s a Duna vize úgy befagyott, hogy szabadon közlekedhettek a jégen a Dunántúlra, és onnan is ide át. Karácsony előtti napon, akinek lova és szánkója volt, az ment a faluig és vissza szánnyomot, vagyis utat 5 Decsák József a Decsák családnév eredetét is egy tréfás mese átalakításával magyarázta. Eszerint egy paksi bognár a szófogadatlan inasát egy hordóba zárta, a hordót a Duna jegére vitte, s egy farkas pedig a jégen Bátyáig húzta azt. A benne lévő gyereket, mivel a nevét nem tudták, Decsáknak (Gyereknek) nevezték el.