Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Fehér Zoltán: Farkas- és betyárkalandok (A természeti és társadalmi térrel folytatott küzdelem emléke Bátyán)
58 Fehér Zoltán Farkas- és betyárkalandok (A természeti és társadalmi térrel folytatott küzdelem emléke Bátyán) Folyó menti falvak, városok helytörténetei általában bőven foglalkoznak az adott település természeti és társadalmi terének birtokbavétele során kifejtett küzdelemmel. Különösen az árvizek kártevéseivel, az erdős, mocsaras táj kiélésének módjával, a mocsári lázzal. Talán csak Györffy István és Szűcs Sándor mutatta be alaposan a Nagykunság és a Sárrét régi világából a farkasokkal való küzdelmet és a betyárok itteni tetteit, a pásztorokkal és pákászokkal való kapcsolatait, valamint bujdosását.1 A falu a régebbi időkben sokkal jobban ki volt téve a természeti környezetből fakadó veszedelmeknek, mint amilyen a földrengés, az árvizek vagy a villámcsapások voltak, hatásuk a településekre a járványokban és faluégésekben is megnyilvánult. Ezeken kívül – még a XX. század elején is – különösen a mocsári erdők „toportyán férgei”, a réti farkasok jelentettek veszélyt a táj népe számára. Valószínűnek tartom, hogy a Bátyán (és máshol is) gyakori Farkas családnevek – az ingatag névhasználat idején, talán a XVIII. században – azokhoz a személyekhez tapadtak, akik hősei voltak egy-egy elhíresült „farkaskalandnak”. Valószínű, hogy elhárító funkciót is tulajdonítottak neki. A hajdan itt kószáló és megbújó betyárok Ráday keménykezű pandúrjainak tisztogatása következtében már korábban eltűntek. A természeti és társadalmi veszélyekkel való küzdelem alakította ki a bátyaiakban az ezekkel való együttélés vagy a velük való szembeszállás igényét, képességét, a túlélésre való törekvést. Bereznai Zsuzsa és Schőn Mária könyvükben leírják, hogy a közeli homokhátsági svábok hajósi letelepülése után egy csoportjukat a környéken garázdálkodó farkasok elpusztították.2 Nem csoda, hogy így történt, mert az áldozatok polgárosult hazájukból érkeztek az elvadult két víz közi tájra, még nem ismerték az itteni életforma technikáit. A farkasokról és a betyárokról szóló históriák leginkább a népköltészet (újabban) „igaz történet”-nek nevezett műfajcsoportjába tartoznak, de más műfajokban is megtalálhatók. A farkasok egyébként a sárközi ártéri erdőkben még sokáig falkákban éltek, s a bátyaiaknak is sok kellemetlenséget okoztak. Markó József nagyon régi eredetű családi története az újabb nemzedékeknek példaképül állította ősüket, tehát tanító jellegű volt. „Történt egyszer – nagyapám mesélte –, hogy az ő ükapja idejében egyszer kegyetlen hideg tél volt méteres hóval. Mivel élelemről gondoskodni kellett, kimerészkedtek A tanulmányban közölt bátyai folklór adatok saját gyűjtéseim. 1 GYŐRFFY István: Nagykunsági krónika . SZŰCS Sándor: A régi Sárrét világa 2 BEREZNAI Zsuzsanna – SCHÖN Mária: Könnyek népe. (A hajósi sváb parasztság sorsa 1938–1954 között) Hajós 2017.
