Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Molnár Miklós: Villanyfény, hóesés, hegedűszó (Kollázs Újházy László (1945–2006) verssoraiból, Lu Ji [261–303] mondatai közé ékelve)
32 Molnár Miklós Villanyfény, hóesés, hegedűszó Kollázs Újházy László (1945–2006) verssoraiból, Lu Ji (261–303) mondatai közé ékelve 1. Az irodalom rendeltetése – írja a 3. században élt taoista költő, Lu Ji Az írás művészete című esszéjének A vers hatalma című fejezetében –: kifejezni a természet természetét. Újházy László fogcsikorgatós eljövetele a 20. század derekára esett, amikor – ahogy Eljövetelek című versében olvashatjuk – jöttek a költők csordaszámra . Jöttek, hogy kifejezzék békeidők ökölcsapásait, békegalambok párzását, az ördög megváltásait, a Hold alatt repülés természetét, a bolsevik játékvásárt – és a vécék falát is telefirkálták a valóság lenyomataival. 2. Föltartóztathatatlan, ahogy mindenhová eljut, ahogy százmillió évet is átível. Két tüzes csikót fogok a végtelen pusztán. Borókát ültetek a libabőrös, érett sárga homokba, és párába kéklő reggeleken csodálkozom, hogy ágain félholdak csüngnek. Óriás nyárlevelekbe öltözöm, pajzsom és vértem zöldarany lapulevél. Nádbuzogányomat jobb kezembe fogva továbbindulok lovamon. Azt képzelem, fölépíthetem az Ösztön és Értelem Házát. Fölébredek. Egy ütés józanságában élve, céltalan csavargok a komor reggeledésben. A szemeteskukák szájai rávicsorognak a kelő Napra. 3. Előrenéz: mintát ad az eljövendőknek. – Heten a halott ládáján, meg egy üveg rum – hallom, és lemondóan legyintek. Vörös köd van: némul a szánk. Ember jön felém a zöld vetésben; arca nincsen, csak kabátja. Az orosz hullák egyre szaporodtak: kimiskárolt nemi szervük olyan természetes volt a szájukban, mintha így születtek volna. Nem élni könnyű, mondja a madár a fiainak. Az énekes madarak lehullnak, a tó vizére olajfolt feszül. 4. Hátratekint: a régiek jelképeiről elmélkedik. Körülfonnak bennünket legendák, mítoszok, mesék: a Nagy Konzul általment a keskeny pallón, s elrepült. Mi mégiscsak a múlt szánandó rebellisei maradtunk. Megkísért a félelem sárkányzöldje. Félek, hogy semmitől se félek. Nézem a sötétet: a Konzul nem fél. Kezem fejére katicabogár száll.
