Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 4. szám - Borsodi L. László: E. úr (vers)

120

Borsodi L. László

E. úr „az egyetlen út, amely önt Klammhoz vezeti, az (...) a titkár úr jegyzőkönyvein át vezet” (Franz Kafka)

Az iskolában sem az éles eszéért kedvelték,

nem tett kárt a tudományokban, a művészetekben,

a puszta írás, olvasás is kihívás volt számára,

tornaórás napokon hol beteg volt, hol másnapos,

a kollégiumban reggel nem szeretett mosakodni.

S mert alkalmatlanabb nem került, egy nap ő lett

a diáktanács elnöke: kezdeményezett, tárgyalt,

cselekvő magatartása diáktársait lenyűgözte,

együgyűbb tanárait szintén, mert irányt mutatott,

de valamiért senki nem mondta meg neki, hogy

amerre mutat, ott még senki nem járt és nem is fog.

Így lett egyre magabiztosabb, határozottabb, ravaszabb,

s sikerült olyanokkal körülvennie magát, akik okosabbak,

mint ő, de meghunyászkodók és szolgalelkűek.

S miután nagymúltú és nagyvonalú iskolája vonal felett

érettségiztette, egy közepes egyetem is elviselte,

ahol sekély a kéj, a szellem, de lőn diplomás,

öltönyös-nyakkendős-megnyitós-szalagátvágós,

körmonadtokba Ariadné-fonal nélkül bonyolódós

újdemokrata népvezér, népmegváltó kisisten,

akinek most már nem egy iskola, nem egy város,

de egész megye süvegeli személytelen személyét,

ki a Nagyházban lakik, akihez portáson, folyosók

labirintusán, hajbókoló vezérigazgatókon és

vezérigazgató-helyetteseken és azok helyettesein,

irodákon és irodakukacokon, jegyzőkönyveken,

határozatokon és rendeleteken át lehet bejutni,

ha be lehet jutni. Oda, ahonnan csakis hivatali útra megy,

levelez, telefonál, megfigyel, megfigyeltet és lehallgattat,

ahonnan mindent irányít, eligazít, kiigazít, kér, parancsol, előre meghatározza a neki mondható szavak számát,

kényszerít, számonkér, megaláz, büntet, újra büntet,

kinek nevére meghajol, ki meghajol, kinek valódi neve sincs,