Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Soproni András: Egy orosz ballada (Alekszandr Szergejevics Puskin: Ének Oleg fejedelemről)
116 De hát Puskin kora óta eltelt két évszázad, és a mai olvasó számára már maga Puskin is egy cseppet archaikus. Sántikáló hasonlattal, az abszolút kortárs Vörösmartynál frissebb, és valahol a balladás Arany környékén helyezhető el. A fordítónak itt mérlegelnie kell: azokat a tartalmakat, amelyekről Puskin ír, képtelenség, sőt komikus lenne a mai magyar nyelven előadni, ezért érdemes egy hajszálnyi archaikus árnyalatot adni a fordításnak. Alkalmas eszköz ehhez az úgynevezett félmúlt idő (festé, leszegé, rálépe), amely a 19. század első felének nyelvében még ismert volt, de már teljesen egybemosódott a „valódi” múlt idővel. A klasszikus példa: Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! (Petőfi Sándor: Egy estém otthon ) Érdemes pár szót fordítani a költemény verselésére. Elnézését kérem az oroszt már semmilyen szinten nem ismerő olvasóknak, muszáj példát hoznom. Az alábbi, szótagokra bontott szövegben dőlten kiemelt betűk hangsúlyos (és egyben értelemszerűen hosszú) magánhangzót jelölnek. Вот ны -не сби-ра -ет-ся ве -щий О-лег От-мстить не-раз -ум -ным хо -з а -ра м Vagyis U – U U – U U – U U – U – U U – U U – U Az orosz verstan a sort így tagolja: U – U | U – U | U – U | U – Ilyen verslábat az általam ismert magyar verstanok nem tartalmaznak, az orosz költészetnek viszont egyik legfontosabb mértéke: az amfibrachisz (két rövid között egy hosszú szótag). És most nézzünk egy sort Arany Szondi két apródja című verséből, itt dőlttel a magyar prozódia szerinti hosszú szótagok vannak kiemelve: Mint hul-la a hul-la! ve-szett a po-gány Vagyis – – U U – U U – U U – Mint látjuk, ez csaknem teljesen azonos az orosz sor ritmusával. A magyar vers ritmusát általában anapesztusosnak tekintik, eszerint a sort így tagolják: – – | U U – | U U – | U U – Megvallom, én az első szótagot is rövidnek hallom, vagyis így: U – U U – U U – U U –
