Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Monostori Imre: Németh László „szerelmes földrajza”
91 együttműködés. Németh László szívesen fogadott vendége volt a Debreceni Írói Napoknak s más rendezvényeknek. Szomorú epizód volt viszont 1942–43-ban a sikertelen pályázata az egyetem magyar irodalom tanszékére, ám szőlőt vásárolt kis házzal a Bocskay kertben, s – természetesen – egy „Cseresnyés” farmról álmodott itt is. Bakó Endre legteljesebb összefoglaló munkája ebben a témakörben monografikus igényű és terjedelmű külön kötet volt.13 Mivel – helyesen – korábbi munkáit beledolgozta a könyvbe, ezért csak az eddig nem érintett területeket elevenítjük föl Debrecen és Németh László kapcsolatvilágából. Például a Gulyás Pállal fenntartott, mintegy másfél évtizedig (Gulyás haláláig) tartó barátságról, amely nem volt mentes apályos időszaktól sem, ám Németh László életében rendkívüli fontosságú volt. Gulyás mintegy kétszáz levelet és húsz verset írt Némethnek, számára is létfontosságú volt ez a szoros baráti és harcostársi kapcsolat. Hiszen mindkettejük életében ugyanaz volt a fő cél: fennmaradni a magyar irodalmi életben, s megtalálni a legmegfelelőbb létformát ebben a közegben. Bakó Endre finom és színes elemzései arra is rámutatnak, hogy ebben a baráti kapcsolatban nem azonos súlyú felek a főszereplők: Németh László értékelte, de nem tartotta élvonalbeli költőnek Gulyást, aki ugyanakkor érzékelte és szatírákban tette szóvá Németh furcsaságait, titáni erejének túlzásait. A háború utáni tavaszon kétszer volt vendég Németh László a debreceni írók körében, majd 1947 elején előadást tartott a Parasztegyetemen. Ezután sokáig nélküle zajlottak a szellemi események Debrecenben, hódmezővásárhelyi élete viszont kiteljesedett. A hatvanas években már nehezen mozdult idegenbe. Több meghívást le kellett mondania, bár a kapcsolat nem szakadt meg Debrecennel. Ekkor már minden témában és minden fórumon az újdonsült kommunista nemzedék vette át a mérvadó szerepet, s ilyen körülmények között tortúrákat kellett volna kiállnia. (Még abból is „ügy” kerekedett, hogy a KISZ égisze alatt a debreceni egyetemisták az egyetemi templom előtt bemutatták a Sámson t.) Már csak kétszer fordult meg Debrecenben, szinte inkognitóban, sajtóhírverés nélkül: tanárok, egyetemi oktatók körében. Külön fejezetben foglalkozik Bakó Endre monográfiája Németh László és az Alföld folyóirat kapcsolatával. Amely nehezen szövődött, s csak 1956 után lehetett róla szó. Itt jelent meg a II. József című dráma, majd néhányszor részletek régebbi műveiből. Többször írtak Németh egy-egy művéről, hullámzó minősítésekkel. Miként a népi irodalom is gyanús, sőt ellenséges jelenségnek számított az ideológiai-politikai szférában. A hetvenes években az új debreceni irodalmi nemzedék viszont már egyértelműen kiállt ezen értékek mellett. Németh László halála után, egészen a „rendszerváltozásig”, gyakran és érdemben foglalkoztak e műhelyben a sokoldalú életmű vizsgálatával. „1994 óta azonban – írja Bakó – hiába keressük a folyóiratban Németh László műveit, szellemét, az újabb kutatások eredményeit. A folyóiratot posztmodern szellemben szerkesztik, s ebben az irodalmi kánonban Németh Lászlónak nincs helye!” 13 Bakó Endre: „Debrecen, lelkem székvárosa”. (Németh László és Debrecen). Debrecen, Hajdú-Bihari Múzeumok Igazgatósága és Debreceni Irodalmi Múzeum. 2006.
