Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Hunyadkürti Soma: Eszmetörténeti kérdések Babits Mihály és Németh László kapcsolatában
39 kényszerítő kizárólagosságra, ám a művészet közvetlen közéleti vagy éppen politikai szereplehetőségét és feladatvállalását sokkal kevésbé érzi keresztülvihetőnek és szükségesnek, mint említett korszakelőzményei. Az örökös újulást nemcsak természetszerűnek, de nélkülözhetetlennek is tartja, a közös emberi örökség nagy alkotásainak mércéit azonban az újítás folyamán és megítélésében kiiktathatatlanoknak.” S hogy Babits és a babitsi örökség milyen értelemben tekinthető szabadítónak? „A szellemi, a művészi tolerancia, a liberális méltányos ság s egyben a pártatlan kritikai szigor megtestesülése volt ő egy a toleranciától, a méltányosságtól, a pártatlan kritikai szigorúságtól egyre messzebb távolodó közéletben; az értelem nevében szabadító az egyre sűrűbb, az egyre fojtogatóbb hálókat szövő újmódi, barbár, primitív mítoszok idején.” – írta.1 Ez a széles körben elterjedt kultikus beállítás vezette Vári Györgyöt arra, hogy a Babits–Németh-kérdés szemszögéből kísérelje meg kritika alá vonni az irodalmi emlékezetben meglévő Babits-pozíciót, Babits-karaktert. Szerinte a szabadelvű-konzervatív, klasszicista és humanista, európai szemléletű költő képe szükségszerűen idézi elő „a Másik” figuráját, erre pedig szerinte leginkább Németh László alakja kínálkozik. Vári – súlyos fenntartásainak hangot adva – nyomon követi a Pajzzsal és dárdával érvkészletének utóéletét, s lényegében Babits és Németh „vallásháborújának” újragondolására hív fel. Egyet kell értenünk vele a kérdés történeti rekonstrukciójának szükségességében.2 Ehhez előbb áttekin tem azokat a szempontokat, amelyek a Babits–Németh-viszony rekonstrukcióját nehezítik, majd felvetek néhány lehetséges módszertani alternatívát a probléma dinamizálására. Azt hiszem, a legjellemzőbb hiba, amit elkövethetünk, a Babits–Némethkapcsolat „visszafelé olvasása” a Kisebbségben körüli vita nézőpontjából. Ez az ol vasat nem veszi figyelembe, hogy mind Németh, mind Babits írása (a Kisebbség ben és a Pajzzsal és dárdával ) szerzőjük szempontjából némileg atipikus alkotás. A Kisebbségben esetében nem érvényesül kellőképpen Németh László nagy esszéírói erőssége, miszerint biztos kézzel mozgat rendkívül összetett irodalmi, művelődéstörténeti, filozófiai, társadalomkritikai és politikai anyagot és érveket, illetve formálja ezeket sajátos metaforarendszerré. Nem teljesen megalapozatlan Babitsnak a „mélymagyar” és „hígmagyar” metaforák szemantikai sikerületlenségére vonatkozó megjegyzése. (A mély ellentéte nem a híg stb.) Nem annyira a Németh-kutatás , de sokkal inkább a Németh Lászlóval kapcsolatos vélemény formálás kulcskérdése hosszú idő óta az író – különösen a Kisebbségben lapjain megjelenő – magyarságértelmezésének esszencialista (etnikai, faji, „adott”) vagy antiesszencialista (politikai-kulturális, „vállalt”, „választott”) jellege körül forog. A Kisebbségben születési körülményeinek figyelembevétele nélkül aligha lehetséges ezt a dilemmát megválaszolni: a nagyesszé ugyanis tartalmilag nem a közvetlen szekfűi felkérésre válaszol, hanem a korábban (Szabó Dezső, Szekfű Gyula és mások részvételével) lezajlott asszimiláció-vitához szól hozzá. Látnunk kell azonban, hogy Babits válaszcikkében nem alkalmaz kifejezetten méltányos 1 Németh G. Béla: Babits, a szabadító . Kritika. 1983. (11. évf.) 12. sz. 6–7. 2 Vári György: Egy nevezetes vitáról, hetven év távlatából . Holmi. 2008. január. 84–95.
