Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Kabdebó Lóránt: Jelenetek egy regény befogadásáról (Németh László: Emberi színjáték)
28 Okosságos? Metaforikusan arról beszél, hogy minden ember beleszületik egyegy korszakba, amely sorsszerű teret nyit számára a létezésének összehangolására lehetőségeivel. Jelzi: a Németh László-i sorsban az akkor számunkra adódó szerepkeretek korlátozottságában a „rejtekutak” lehetőségeihez miként lehet eljutni. Németh László keserves életútja éppen ezt példázza. Ennek előképére utalhattam első regényével, és kritikám zárómondata éppen refrénszerűen megismételte az itt zárásként mára is vállalható szöveghez való visszacsatlakozást. Az idézett levél pedig visszajelezte: az író érti a benne fogalmazódó ars poeticát. Rám bízhatja barátja, Szabó Lőrinc pályaképét. Ugyanebben a Szépirodalmi Könyvkiadóban. Az elfogadás egyben ennek a bizalomnak a kinyilvánítása is lehetett. Magam akként fogadtam. * * * Utóhang utóhangja. Helykeresés az írói pályán és az irodalomtörténetben. Az embe ri sors megélésének, buktatóinak elhelyeződése a létezés elrendezettségében, a Németh László-i igény összegzése és összehangolódása a létezés csodájában még váratott magára. Regényeiben is, magam kötődéseiben is. Végig kellett gondolnom a Németh László által is várt munkám, a Szabó Lőrinc pályaképének az európai kortárs költészettel való összeolvasásának befejezésére. Ennek zárókötetét most szerkesztjük, „egy Költő Agya”, Szabó Lőrinc pályaképe a modern európai költészetben címmel. Közben jött a Forrás főszerkesztőjének kérdése: írnék-e folyóiratuk évfor dulós Németh László-számába. „Boldogan, igen! Mikorra?” Ment sürgős válaszom. A Puskin-dráma, A csapda bemutatója után keletkezett írásokba építve maradt meg az összegző szövegem tézise (Németh László ősbemutató Miskolcon, Napjaink , 1966. 11. szám, 6. oldal, illetőleg Lírai sorok egy látogatásról. Színházi esték [A Miskolci Nemzeti Színház és az Egri Gárdonyi Géza Színház műsorismertetőinek melléklete] 1966. 11. szám, 3. oldal). Közben az Irgalom ról, a pályanyitó regényt előbb ellentétes folytatá sának vélve törött szárnyú remekműnek véltem ismertetésemben (Az emberismeret művészi tankönyve. Gondolatok Németh László Irgalom című regényének olvasása közben , Északmagyarország, 1965. július 25. 5.), hogy mostanra a létben való elrendezettség nagy oximoronjává nemesülve sugározza be kései tájékozódásomat. „Az a golyó pedig, mely Boda Zoltánt leterítette, előképe lett annak a golyónak, amely a példaképpel, magával Gandhival is végzett” – adtam a képzelt riportban a marxista elemző szájába ultima ratióként a látványos rárímelést. Gandhi szerepéről a történelem másképp ítélt, és másképp alakul hatására is a kontinensnyi ország további élete. Ahogy India a Gandhi mutatta úton fantomországból a világban meghatározó tényezővé alakíthatja önmagát, úgy látom most már a Németh László-i életműből kisugárzó emberi szereplehetőségekben az energiát, amely az egyes ember személyes útjára, de egyben a környezetében meghatározódó sorsára is képes hatással lenni. Egyre inkább kiszabadulhat megkötő korabeli karanténjából. Hozzátehetem: és ezzel felszabadított engem is sok megkötő beidegzettségből. Egy életen át újabb és újabb erőpróba elé állított az Emberi színjáték. Újabb és újabb erőt ad szellemi szabadságharcomban. Ha pedig így tekintem, akkor a Német László által fogalmazott igen ek és nem ek súlya megnövekszik az időben. Az érzékeny író erre figyelt fel ifjúi megoldáskere-
