Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Kabdebó Lóránt: Jelenetek egy regény befogadásáról (Németh László: Emberi színjáték)
23 Vak Sámsonának hőse a nyugtalan jólétből válik ki, hogy megoldást keressen életére. És sorolhatnánk a különböző értékű, víziókból vagy realista (sőt naturalista) mozaikokból összeszőtt művek sorát, melyekben az életmód normáinak elvetése nemcsak külsődleges lázadásban, hanem belülről megélt vívódásokban jelentkezik. A bennük formálódó alakok nem a romantika társadalomváltoztató hőseinek vagy az utánuk jövő, társadalmat tagadó, önmagukban bízó különcöknek rokonai. Legelőször önmagukba marnak, saját értékrendjükben kételkednek leginkább. Külső tragédia és belső kiteljesedés ellentétéből szövődnek ezek a művek. Minél inkább elszakad az adott és nem akart külvilághoz fűző köldökzsinór (mely sokszor a fizikai megsemmisüléshez is vezet), úgy szabadul fel a környezet által elnyomott egyéniség, jut el a maga belső normáinak teljességéhez. Ez az emberalakulás adja a Németh-művek belső kristályosodási törvényét is. A Németh-hősök számára mindig adva van a konformizmus lehe tősége. Sőt egyéniségük felfénylő és kiteljesedő utolsó villámfényéig állandóan nyitva áll a mellékajtó, amelyen visszasüllyedhetnek környezetükbe (hogy az ilyen, igényekkel mérgezett emberek, ha végül mégis a konvenció elfogadásánál kötnek ki, az is tragikus, sőt egyéniségük számára ez az egyedül tragikus, azt negatív hősén, Horváth Lacin, majd később a Papucshősön keresztül épp Németh László mutatta meg). De míg a későbbi művek egyetlen életszituáció drámai felnagyításai, addig az első regény, az Emberi színjáték epikusabb, életrajzsze rűbb, a drámai választások mozaikjaiból szövődik össze. Kurátor Zsófi, Horváth Endre vagy Kárász Nelli egy tömbből faragott nemjei úgy bomlanak ki a regények sodrásában, mint ahogy a szobrász a márvány lehántásával szabadítja ki egyetlen alakját. Boda Zoltán lassan épül, mint egy égbeszökő gót katedrális. Látszik, hogy a fiatal embernek, az első művekben önmagát készítő írónak e regény írásának idején kellett minden titkos ellenállással megbirkóznia, a könnyebb élet szirénhangjait minduntalan kivédenie. Boda Zoltán élete a regényben ezért is egy óriási sakkjátszma a sorsával, amíg egyéniségének sikerül a vonzó, de egyéniségrontó lehetőségeknek a teljes sakk-mattot feladni. Bevezetőként azt mondtam, hogy korszerű, világméretekben feltűnő jelenségekre érző problémafelvetés adja értékét e könyvnek. De valójában csak egy történelmi szituáció korszerűségét zárta-e magába ez a regény, vagy — évtizedek múltán is — elfogadható, helyes hatást kiváltó műként vesszük kézbe; kordokumentum, vagy élő regény a számunkra is? Ha örök emberi sorsnak tüntette volna fel a kivonulást, az ellenzékiséget, csak a tragikus meghasonlást érezné minden kor és egyéniség kapcsolata egyetlen formájának, akkor menekülését elfogadhatatlannak tartanánk a számunkra. De Németh László nem elvont, időn kívüli sémát szerkesztett, hanem a kor hazai valóságának reális rajzában lehetetlenítette hőse környezetével való egyezkedését, tehát egy konkrét
