Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Kabdebó Lóránt: Jelenetek egy regény befogadásáról (Németh László: Emberi színjáték)
24 történelmi szituációra adott válasznak, joggal kimondott »nem«-nek fog hatjuk fel a regényt. A monarchia utolsó évtizedei, világháború, fehérterror, majd a kurzus évei, amelyekben Boda Zoltán leéli életét, és kimondja rendre a maga »nem«-jeit. A regény elején ad ugyan egy kis könnyebbítést magának az író: Zoltán rendhagyó eset. Egy erkölcsi eltévedése miatt elcsapott református pap kései, nem várt gyermeke. Kiszikkadt szülők és részleges társadalmi kiközösítés utalják magára az élettel ismerkedő fiatal életet, akinek egy véletlen kibökött csalimeséből kell továbbépítenie magában élete alaplegendáját. E magára maradt bezárkózás következő lépése a jól ismert Németh-motívum, az iszony már itt, ez első regényben formázódik, alkati meghatározója lesz e fiatal fiúnak. Iszonyodik minden testi érintkezéstől, és minden szellemi tanácstól, amely a köznapi érintkezésformákhoz szoktatná. A regényben mégsem használja ki e kitűnően exponált alkati előnyt az író. A két vaskos kötet ugyanis az utolsó percig a felkínált lehetőségek sorozata, amelyek e tehetséges fiút megkörnyékezik, beolvasztanák az élet diktálta hierarchiába, odaenyveznék, ahol mint papgyerek lehetett volna apja vétke nélkül. Tehát a társadalom oszt neki is kártyákat, hozzájuttatná a neki járó szerephez. Születési érzékenysége csak arra való, hogy a »nem«-ekre alkalmassá tegye. Mert az ő tagadása így nem a kitagadott átkozódása, lázadása. Lehetne tanárok kedvence, nők bálványa, ünnepelt epigon-költő, tanár vagy orvos; sőt amikor utoljára szigorlata nélkül kuruzsló lesz a falujában, még ebből a társadalmon kívüli helyzetből is visszaforrhatna neobarokk apostollá, majd az utolsó percben bátyja hívó szava Amerikát csillantja meg előtte. De ő ezeket a felkínált szerepeket sorra, drasztikusan elutasítja. Ekkor csattan barátja kárörvendő érve: a korlátaidból, tehetetlenségedből csinálsz elhivatottságot. Valóban, ott kíséri Zoltánt a regényen végig iszonyának testi valójaként az impotencia fikciója. Az utolsó jelenetekben ez alól is feloldja az író: az igazi és elnyomott szerelem ereje képessé tenné a családalapításra, szervezete csak a szerelmi kitérőktől vágta el. Így végül az alkatinak induló zártság teljesen felszívódik, visszamenőlegesen is a személyiség önvédelmévé vált át. De a regénynek nemcsak ez a szigorú, szinte kegyetlen gondolati abroncsrendszere adja az erejét. Németh László írói megjelenítő ereje is remekel nem egy fejezetben. A hodosi miliő, a falusi értelmiség, a polgárok (nagygazdák) és külsősoriak rajza, majd a húszas években kialakuló agresszív faluvezetés érzékeltetése a magyar társadalomábrázolás legjobb példái közé emelik e könyvet. Ezenkívül benne lüktet a század első negyedének világnézeti hullámverése, eszmélkedése, útkeresése; a lezajlott események újra-átgondolása, mérlegelése. Ennyiben testvére ez a regény Babits Halálfiai nak. De míg Babits a gondolati váz, az eszmei mérlegelés kifeszített hálója közé fogja illusztrációként az életmozzanatokat (az ismételt átdolgozás épp az élet-kevés skatulyákat
