Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Kabdebó Lóránt: Jelenetek egy regény befogadásáról (Németh László: Emberi színjáték)
17 tulajdonságok (Oblomov, Bovaryné, valamint Dosztojevszkij alakjai), majd eljutnak Musil vagy Kafka, Joseph Conrad vagy Céline elveszőben vergődő embereiig. Az egész megragadásának módja tehát egy hős bemutatásán keresztül lehetetlenné vált, legfeljebb a több alakba kivetítés, az egyszerre elveszettség és reménytelen kiútkeresés csodaváró módszerével. Ennek eredménye az, hogy csak több alak tesz ki egy arányos embert. Ezzel a megoldással találkozhattunk már Tolsztojnál is, majd az induló Thomas Mann híres Wälsungvér testvérek című novellájától utolsó iróniába hajló regényéig, A kiválasztott ig, vagy nálunk Kosztolányi Néró-regényében. Mindez azt bizonyítja, hogy anakronisztikus követelménnyé vált az „egész ember” ideálja. Még olyan formában is, ahogy azt Szabó Dezső meghirdette. Az ő hőse inkább a romantikus formáltságba csomagolt, bölcsen a bukásukig eljutó Jókai-hősökkel tart rokonságot, a módosult körülményekhez alkalmazva. Ezen a ponton kell elindulnia a regényalkotó Németh Lászlónak. Ha korszerűen kora környezetével akarja szembesíteni regényalakjait. Tragikusságukban Kemény Zsigmond környezetükben megromló alakjainak mértékké válásáért kell megküzdenie, és a Szabó Dezső-i teóriával szembefordulva nem elégedhetett meg csak egy különc bemutatásával. A polémia megköveteli az alak bizonyos fokú ellentétes telítettségigényét. Ez az, ami az Emberi színjáték ban neki sikerült. S így Németh László Babitscsal és Kosztolányival egy időben alkotta meg Boda Zoltánban az egyik első jellegzetes huszadik századi európai látókörbe helyezett regényalakot a magyar irodalom számára. Az egy főhősre épülő regény írója csak a „beszűkítve kinagyítás” módszerét választhatja. Az Ember és szerep című önéletrajzi írásában Németh László utóbb említést tesz eredeti tervéről, az ikerbolygókra szétbontott egészről, melyet végül is túlnőtt a lehetséges megoldás. De milyen ötletet választhatott erre a beszűkítésre? Ahogy a felvilágosodás kora a csillagászat és a mechanika, a 19. század a kémia tudományára támaszkodott, ugyanúgy a múlt század elejének a biológia a vezető tudománya. Freud sugalma, Ibsen, Strindberg írói munkássága, de ígéretes módig jutva a magyar Csáth Géza novellisztikája és naplóba zárt „te meg a világ” szembesítése is jelzi ezt a korszakot, melynek hatása végigkísérhető Németh László első regényén is (orvostanhallgató, elmegyógyintézet, kuruzsló stb). Segítségére volt mindkét magyar írónak saját, orvosi foglalkozása is. Természetesen nyúl tehát ennek körébe, és indokolja hőse beszűkítettségét biológiailag. Az alak ilyen irányú beszűkítésével más célja is van az írónak. Ez az egyoldalúság egyúttal a hős megtartását is jelenti. Boda Zoltánnak, a főhősnek a regényben hömpölygő gondolatrendszer végső kibontásáig életben kell maradnia. Ott van mellette az ellenpélda: bátyja, aki ösztöneinek él, szerepjátszását maga fölé engedi kerekedni, összeomlása elkerülhetetlen – épp biológiailag. Ha a század regényeinek hierarchiájába bele is illeszthető imigyen az Emberi szín játék, maga az alkotója még pontosabban helyezte el ebben a mezőben saját alkotását következő könyvéből az Ember és szerep ből visszatekintve. A klasszikus modernség től kezdődően a huszadik századi modernségnek a lírában éppúgy, mint a prózában feltalált „csalimese” formulája emeli bele a Németh László-i prózát a világirodalmi „mágikus” szövegszövés, környezet- és személyiségalkotás rangos prózaalakulatai közé. A Száz év magány , és hazai rokonai, A kárókatonák még nem jöttek vissza és a
