Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Kabdebó Lóránt: Jelenetek egy regény befogadásáról (Németh László: Emberi színjáték)
15 polgár, aki eltanulta a Galilei-köri frázisokat. Így lett népbiztos. Majd menekültként erkölcsi nihilizmusát, mint forradalmi etikát hangoztató szimuláns jut az elmegyógyintézetbe. A regény legtaszítóbb alakja. Németh László írói pályáját és annak befogadását utóbb ennek a gondolkozásnak hatalmilag szentesített gyakorlata állítja próba elé. Élete végének sámsoni küzdelme éppen a hasonlóan megszerveződött hatalmi rendszerben való morális megmaradás lehetőségeit próbáltatta vele végig (az Emberi színjáték változataiként megemlegetett Égető Eszterben, az Irgalom ban és a Nagy család ban). A Szirmai lényéből kigőzölgő szövegek időnként alakultak, sokasodtak, volt amikor finomodott, máskor csalfa módon más nézőpontokat szabadon engedve ellenében. A Németh Lászlót bekerítő személyeskedő hang végigkísérte életén. Volt idő, amikor a szövege elhallgattatásáig szorította, volt, amikor egy baráti beszélgetésben közös ismerősünk egy ellene rendelt írás hangnemét csak mint „Németh-gyilkost” aposztrofálta. És ez a megjegyzés nem is valamelyik marxista megnyilvánulásra vonatkozott, hanem éppen egy neves katolikus írót szabadított bele egy marxista szerkesztő ilyen hangoltságú szöveg közzétételére. Máskor csapdába csalva, egy Szovjetunióba vezérlő utazással igyekeztek általa a konszolidáció létét reprezentáltatni. Pedig elég volt csak a leírt szövegeit olvasni, és látni: eszményeihez való ragaszkodása miként kísérte pusztulásába. Miként ezt Az utazás című drámájában meg is írta tragikus önmarcangolással. Az Iszony ra emlékeztető kétségbeesett szö veggel mutatta be kiszolgáltatottságának tudatosodását és menekülését a Szirmaifélék csapdájából. * * * Amikor ideológiailag, a marxista megítéléssel szembesítve nem tudták a rá figyelő magyar értelmiséget elszakítani tőle, írásmódját fogták célkeresztbe. Amikor tanult kollégáim szemembe vágták: stílusa, regényvilága avulóban van. Ki olvassa már Kemény Zsigmond regényeit? Beledöbbentem, hiszen a fumigált műveket irodalmunk remekeiként olvastam, és annak tartom ma is. Kemény Zsigmond prózájának balladai sorscsapdáit éppúgy, mint a Németh László regényeinek a sorscsapdából kivezető életremény-keresését. Válaszul a kortárs európai regénnyel szembesítem kompozícióját, alakformálását, szövegalkotását. Szabó Lőrincnek az európai költészettel egybeolvasható útja mellett ekként figyelem Németh László és Szentkuthy Miklós prózájának az európai regényhez kapcsolódó alakulását. Az Emberi színjáté kot, mint a magyar próza formálásmódjában elkövetkezett paradigmaváltás megjele nését gondoltam végig. Követve az esszéista Németh László vizsgálódásait. Ez a regényformálás sajátosan visszafigyel újkori regények kalandos életű szereplőinek széttekintési módjára, amint tájékozódnak környezetük és a létezés dolgaiban. Ugyanakkor regényei eseményességét akként alkalmazza a személyiségvizsgálatra, hogy ezt összeköti a személyes sorsok létben való elhelyezettségének keresésével. A gyermekkorából ismert – főként falusi – közösségi alakulatokban élő sérült személyiségek belső alakulását követve százada egyik sajátos ars poeticáját formázza meg. Figyelve, miként lehet az ember helyét világában megfordítani. A sérült emberben visszakeresi létének egészséges voltát úgy, hogy közben felfedi a környezet egészségkárosító hatását. Nem világmegváltóként a személyiséget kényszeríti valamiféle
