Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 4. szám - Kabdebó Lóránt: Jelenetek egy regény befogadásáról (Németh László: Emberi színjáték)

7

dig is tiltakozott az ellen a marxista értelmezése ellen, amely szétválasztotta életművében a moralista gondolkodót és a környezetét bemutató íróembert. Benne ugyanis együtt és egyszerre működött az emberi sorsot elemző író, a szeretet útját kereső moralista és a feltalált megoldási javaslatait ellenőrző, számvetést készítő közösségszervező. Egyszerre vizsgálta az embert a kortárs akkori modern irodalom – Proust, Joyce, Pirandello, Thomas Mann, Huxley, Claudel – személyiséget elemző módszereivel, és akarta mindezt hasznosítani a Tolsztojtól és Dosztojevszkijtől, illetőleg Gandhitól örökölt hivatástudattal. Tudatában maguk a mesterek is ellentmondtak egymásnak, módszereik is különbözőek voltak. Elképzeléseiknek gyakorlattá tétele pedig szívós ellenfeleket generált, nemzedékről nemzedékre. Legmegpróbálóbb éveit akkor élte, amikor a marxizmust államvallássá hierarchizáló rendszerben is kísérletet tett morális elgondolásainak alkalmazhatóságára. Közben politikai rendszerek jöttek-mentek, sorra „letűntek” – az életművében megfogalmazódó morális töltet egyre inkább hasznosításért kiáltott. Találkozásunk ennek az etikának a jegyében fogant, írásaimmal – az ő szavával: – „okosságosan” igyekeztem az imigyen vállalt szerepre leselkedő csapdákat kivédeni. * * *

Mindehhez először is végig kellett kísérnem a regény nevelődési történetét: hiszen szerkezete a főhős, Boda Zoltán nevelődésének fázisaira épül. Hőse nem passzív szemlélője a regény sodrásának, nem a mérleg tengelye, mely körül az ellentétes erők küzdelme összecsap. A Varázshegy

évtizedében nem Hans Castorp-szerű pas

z

szív hős, hanem olyan szereplő, aki a regény cselekményét hordozza. A történet egyben egy fiatalember elszenvedett korlátozottságainak tudatosulása, illetőleg az erre merőlegesen felépülő személyiség megalkotottsága. A cím a dantei mű parafrázisa. Éppígy szerkezete is azt követi hármas tagolódásával. Mégis tulajdonképpen két nagy egységet választhatunk szét a regényben. Az első rész a Pokol

, Boda Zoltán ifjúkorát, kitörési kísérleteit mutatja be, míg rá nem ébred társadalmi és pszichológiai létezése korlátaira. Az eszményei alá szoruló személyiség szerepvesztésére. A klasszikus modern líra személyiségeinek eszményei ellenére sorsa alá kerülésére. T. S. Eliot Prufrockjának útjára, meg a Margita Adyjának létében és a mű szövegében való lefokozódására. A második rész a Purgatórium és a Paradicsom

, ahol az önmagát megépítő személyiség túlemelkedik létezése korlátain és vállalja megalkotódó morális megoldásainak következményeit. Persze környezete lefokozó világában.

Boda Zoltán egy elcsapott református lelkész kései gyermeke. Már ez a tény is bizonyos izolációt jelent a számára. Gyermekkora sivár, nem terjed túl a szülőházon. A szülők is kiszáradtak, mikorra ő megszületett. Semmi gyöngédségre nem számíthat részükről. Ebből magyarázható a testi érintéstől való iszonyodása, mely élete során egyre jobban kifejlődik: a tanítónője anyáskodó érintésének visszás hatása, a kamaszkor helytelen irányú fejlődése, értetlensége a kifejlődő nemiségével szemben, az első csók taszító hatása, a társasági estélyről való szökése Pesten, és végül vélt impotenciájának képzete, amely az újpesti híd korlátjára kényszeríti. Ha figyelemmel kísérjük e regényben ezt a fejlődésmenetet, minden olyan fordulópont, amelyik biológiailag közelebb viszi a teljes izolációhoz, egyúttal egy-egy összegezés, sza-