Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Hadik András: Sümegi György: Lechner Ödön írásai című könyvéről
122 maradtak. Ebbeli tanulmányukat igyekeztek a szerzők az angol, profán építkezés egykorú stílusával összeegyeztetve a szóban forgó modern célra, a XI. táblabeli módon értékesíteni.”10 Az 1892. november 7-ki Lestár Péternek írott levélben – a nov. 11-ki közgyűlés számára mellékelték a Közlöny különnyomatát.11 Az alapkőletétel 1893. május 3-án volt., 1897-ben pedig már az új polgármester, - Lechner szeretett polgármestere, Kada Elek vette használatba a kész épületet. Három, 1911-ből és 1912-ből származó dokumentum a kecskeméti Víztorony és Rákóczi emlékmű tervéhez kapcsolódik. Legérdekesebb a Víztorony tervének részletes leírása, költségvetéssel együtt.12 A mű sajnos nem valósult meg, elsősorban anyagi okokból. A kiskunfélegyházi szemelvény a városháza tervpályázati zsűrijének döntését és annak indoklását tartalmazza.13 Az 1904. március 29-én felvett jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a zsűrinek két építész tagja volt: Pecz Samu műegyetemi tanár és Lechner Ödön, tehát a szöveg Lechner Ödön véleményét is tartalmazza. Érdekes az a hosszú levél, Emlékirat, amelyet 1901. jan. 1-jén küldtek el az aláírók a Magyar Képzőművészek Egyesületének megbízásából a miniszterelnöknek, Széll Kálmánnak a budapesti Nemzeti Színház építése ügyében.14 Bár a dokumentumot Benczúr Gyula és László Fülöp festők, valamint Fadrusz János és Zala György szobrászok is aláírták, a fogalmazvány szerzői bizonnyal Bálint Zoltán és Lechner Ödön voltak. A levél azt kívánta elérni, hogy az új Nemzeti Színház tervezését és kivitelezését ne kapja meg egyenes megbízással a bécsi Fellner és Helmer iroda, hanem magyar építészek részvételével írjanak ki pályázatot. A levélben egyszer sem említik név szerint a bécsi irodát. Jól ismerik a Németországban épült új színházakat és azok tervezőit, és egy botrányos esetet is leírnak, amely a fent említett irodával kapcsolatos. „...Végre mit bizonyít az, hogy ők építették meg Zürichben a Tonhallét, amely építkezésnél követett pályázati eljárás sokáig botránkoztatta meg úgy a szakköröket, mint a távolról érdeklődőket. A Tonhalléra nyilvános pályázat volt hirdetve két ízben. A második pályázatnál a bécsi cég egyik tagja pályabíró volt. A díjazott terveket azonban elvetették, és a pályabíró úr társával megcsinálta a Tonhallét, amelyről német előkelő szaklapok bebizonyították, hogy annak terve nem más, mint a kettős pályázatban első díjjal jutalmazott legelső német építész, a berlini Bruno Schmitz tervének kópiája.”15 Végül a kormány elállt az egyenes megbízástól, pályázat is volt, igaz- 1912-13-ban, de a színház végül nem épült meg. Egy másik érdekes levél megszületését Ybl Miklós Operaházának átalakítási munkálatai miatti aggodalom segítette elő. A Magyar Építőművészek Szövetsége nevében 1912. aug. 9-én kelt fölirat címzettje gróf Zichy János kultuszminiszter volt.16 A Lechner Ödön és Vágó József által aláírt dokumentum a következőket kéri a minisztertől: „... Arra kérjük tehát Nagyméltóságodat, kegyeskedjék bennünket, illetőleg az egész magyar közösséget az Operaházban tervbe vett munkálatokról pontosan tájékoztatni, és az összes munkálatokat egy minden művészet és műszaki testület kiküldötteiből alakult bizottság szabályos ellenőrzése alá helyezni.” Az aggodalom ezúttal felesleges volt. Bánffy Miklós gróf 1912-ben lett az 10 p.29 11 p.30. 12 p.99–117. Király József, a Kecskeméti Városszépítő Egyesület elnöke 2019-ben kiszámolta, hogy mai áron ez mennyibe kerülne. 13 p.56–60. 14 p.31–40. 15 p.37. 16 p.97–99.
