Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Sümegi György: „Keresztény nemzeti irányba” (A Kecskeméti Művésztelep újjászervezése 1920-ben)
102 Sümegi György „Keresztény nemzeti irányba” A Kecskeméti Művésztelep újjászervezése 1920-ban A Kecskeméti Művésztelep alapítása (1909) után csak az állandó épületei fölépültével (1912) erősödött meg annak valóságos működése. Ráadásul a művészettörténetileg legfontosabb időszaka is fönnállása első évtizedére esik (1909–19). Az alapításkori lelkesültséget az alapítók (Kada Elek polgármester és a város vezető testületei) áldozatokat nem kímélő, a városképet átalakító nagy terveiben1 csupán egy elem – képzőművészetileg a legfonto sabb persze – a Nagybányáról kiszakadt neósok kecskeméti művésztelepi otthonteremtése. Azonban a nemes célok, a tiszta igyekezet a széthúzásba és a háborús szétszórattatásba, valamint az 1918–19-es forradalmak teremtette bizonytalanságba torkollott. S így nemcsak a művészek, hanem elsősorban a fönntartó, a befogadó közeg, a város és vezető testületei részéről is kialakult egy élesen/valóságosan megfogalmazódó művésztelep-ellenesség. Ez legfőképpen abban jutott pregnánsan kifejezésre, hogy a Tanácsköztársaság leverése után határozott szándéka volt a városnak megválni a művésztelepétől, lemondani a képzőművészeti életbe éppen a Kecskeméti Művészteleppel bekapcsolódott kortársművészeti jelenlétről és az e téren való fejlődés/fejlesztés bárminemű lehetőségéről. Az intézmény fundamentumának a lerakásától, lelkes és lelkesült tervezésétől, első programja megalkotásától csupán egy évtized telt el, s az ezen időbeli művésztelepi képzőművészeti munkálkodás végső summázataként, záróegyenlegeként az épületek eladása, az intézmény megszüntetése merült föl egyedüli alternatívaként 1919-ben. Ezt megelőzően „A Magyar Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbiztossága művésztelepeinek és szabad iskoláinak adminisztratív vezetője [...] a kecskeméti művésztelepet köztulajdonba” vette: a 6 művészvillát „az azokhoz tartozó telkekkel és minden tartozékaikkal, a művészeti iskola földszintes épülete és a műterem bérház emeletes épülete, szintén minden tartozékaikkal, [...] bútorzataikkal és más felszerelési tárgyaikkal együtt”. 2 A köztulajdonba vételről szóló jegyzőkönyvet – többek között – a művésztelep vezetője, Iványi Grünwald Béla és az emlegetett „adminisztratív vezető”, Kónya Elemér is aláírta. Ám a benne foglaltak foganatosítására már nem maradt elég ideje a Tanácsköztársaság Népbiztosságának. A művésztelepen dolgozók – maga Iványi Grünwald is – a bizonytalanná vált helyzetben eltávoztak Kecskemétről. S az így gazdátlanná vált, kiüresedett együttestől a város már szívesebben szabadult, mintsem reorganizálta volna, vagy arra – természetesen elsősorban anyagiak, fönntartási költségek híján – bármiféle elképzelése megfogalmazódhatott volna. 1 Kada Elek: Az újra épülő Kecskemét . Vasárnapi Ujság, 1912. július 7. 2 Romsics Ignác: Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna–Tisza közi történetéhez . Kecskemét, 1976. 516–517.
