Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Tinkó Máté: Galgóczi Erzsébet társadalmi identitásának alakulása az 1954-ben keletkezett levelek tükrében
78 az őszig, dolgozni a forró mezőkön, addig nem írni semmit, naplót se, legfeljebb ritka és rövid leveleket kedves barátoknak, aztán... aztán elmenni egy teljesen ismeretlen városba vidéki újságírónak. S akkor írni, – regényt, novellát – amikor már kicsordul a tollamból... Ó, szív édes álma, ha nem álom volnál! Az írás! Szinetár bácsi nem tiltotta meg, hogy írjak. Sőt! De nem tudok, még mindig nem érdekel. Témám van, néhány új is, már néha gondolkodom is rajtuk, szerkesztem őket magamban – de a legfontosabb: a belső kényszer, a „szent-szándék” még hiányzik. Azt hiszem, nem is baj. Nem lenne abból szocialista-realista irodalom, amit én most írnék. Olyan lenne, mint az a régi, Tomas Mann és egyebek hatására íródott novellám: misztikus és dekadens. Úgyis tudod, hát megírom: az a helyzet, hogy van egy nagy gennyes seb bennem, s én azon fáradozom, hogy ezt elszigeteljem magamban, meg ne fertőzze azt is, ami még egészséges. Belülről, magamból nem várhatom a gyógyulást, azért várom Ménfőcsanaktól, a munkától. Hogy megkapom-e – azt majd a jövő dönti el. Kedden lesz a Nagy Judit premiérje Győrött. Ha rossz idő lesz, bemegyek. Ha jó idő lesz, nem érek rá. Szeretnék a Simon Zsuzsával beszélni – remélem, lejön. Szeretnélek megkérni valamire, Imre. Dramaturgiából egy elfelejtett magyar dráma portalanításával vizsgázunk. Félek, hogy nemsok időm lesz a kutatásra, ha visszamegyek, hiszen mindennel szörnyen el leszek maradva. Szeretném, ha tanácsot adnál, mégis hol, milyen irányban keressek, hol van remény a sikerre. Köszönöm a leveled, nagyon szeretném, ha válaszolnál, s hosszan válaszolnál. Egyelőre úgy tervezem, hogy május 1-ig maradok itthon – de attól függ, hogy mit ír a Szinetár. Mostmár szótfogadok neki. Itt még nagyon-nagyon kora a tavasz. Csak most kezdenek virágzani a barackfák. S már így is szépek. Szeretettel üdvözöl: Erzsi Ménfőcsanak, 1954. ápr. 18.”16 Jelen dolgozat ezúttal csupán néhány kiragadott mondat elemzésébe bocsátkozna: „Nem lenne abból szocialista-realista irodalom, amit én most írnék. Olyan lenne, mint az a régi, Tomas Mann és egyebek hatására íródott novellám: misztikus és dekadens. Úgyis tudod, hát megírom: az a helyzet, hogy van egy nagy gennyes seb bennem, s én azon fáradozom, hogy ezt elszigeteljem magamban, meg ne fertőzze azt is, ami még egészséges. Belülről, magamból nem várhatom a gyógyulást, azért várom Ménfőcsanaktól, a munkától. Hogy megkapom-e – azt majd a jövő dönti el.” Hipotézisem szerint ennek a pár mondatnak az egymásra következése korántsem esetlegesség, hanem szimptomatikus erővel bír: egy olyan értelem- és jelentésképzés 16 A levél legépelt változata, melynek eredetije a Galgóczi Erzsébet-gyűjtemény részeként a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona.
