Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Tinkó Máté: Galgóczi Erzsébet társadalmi identitásának alakulása az 1954-ben keletkezett levelek tükrében
76 Szinetár védnöksége alatt az osztálya lett azok gyűjtőhelye, akik a pszichiátriával foglalkoztak. (...) Az osztályon igazi szellemi műhely jött létre. Szinetár a pszichoanalízis barátjának tartotta magát, és – annak ellenére, hogy stekeliánusként a klasszikus pszichoanalízist nagyrészt lebecsülte – alapjában véve megtűrte és támogatta az effajta műhely létezését.”10 A Petőfi Irodalmi Múzeum Galgóczi-gyűjteményében éppen erről a szanatóriumi időszakról is jelt adó, a széles közvélemény számára tudtommal eddig ismeretlen kéziratot találtam, mely a Galgócziról alkotott képet némileg bővítheti. Több képeslap és két levél címzettje is Keszi Imre, akiről a korszak jeles kutatója, Scheibner Tamás 2013-ban gondolatébresztő tanulmányt publikált,11 az életművet érdekes kísérletként aposztrofálva, amely a különféle identitások és ideológiai ajánlatok összeegyeztetésére mutat rá. Keszi megítélése – talán épp ezen aspektusból kifolyólag – széles körben vitatott. Az tény, hogy a magyar kommunista párt napilapjaként számon tartott Szabad Nép nek éppen akkor, tehát 1947 és 1949 között volt kulturális rovatvezetője Keszi, „amikor a kékcédulás választásoktól a pártegyesítésen át a kulturális káderek széles körű cseréjéig a kommunista pártvezetés levezényelte a politikai hatalomátvételt és megteremtette a kulturális élet nagyarányú átalakításának alapfeltételeit.”12 A sziget ostroma (Bp., 1948, Dante) című tanulmánykötete pedig arról tesz félreérthetetlen tanúbizonyságot, hogy az elsők között volt, aki a szocialista realizmus irodalomesztétikai szükségszerűségét propagálta. Hogy „a Nyugat tehetséges zenekritikusából miként válhatott a formálódó Rákosi–Révai-féle rendszer lelkes kiszolgálója, s hogyan ragadhatott bele ebbe a szerepbe, amikor már maga is a kultúrpolitikát bíráló hangokat hallatott”, 13 izgalmas kérdés, és a Scheibner-tanulmány kísérletet is tesz ennek bemutatására. Talán nem túlzás Scheibnernek az a kijelentése, miszerint Keszi „mindenki máson túltett abbéli igyekezetében, hogy Lukács György elméleti megfontolásait az irodalomkritika gyakorlatába átültesse”, 14 és itt elsősorban A polgári filozófia válsága szerzőjének beszédmódjára, az ott felvetett koncepci ózus gondolatok előtérbe kerülésére, míg a szubtilis filozófusi alkat háttérbe szorulására gondolhatunk. A levelezés előzményei, a levél mint szimptómaegyüttes Keszi és Galgóczi személyes ismeretsége a levelek tanúságtétele mellett feltételezhetően több szálon is kimutatható. Egyrészt Galgóczi 1950-ben a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége tehetségkutató versenyének első díját megnyeri, ezáltal rövid idő alatt országos szinten hírnevet szerez magának, másrészt a Színművészeti Főiskola közege révén, melynek Galgóczi 1951-től dramaturg szakos, később diplomát szerző hallgatója, és az intézmény nyel Keszi Imre is szoros kapcsolatot ápol. 10 Hidas György: Egy pszichoanalitikus életrajza , In: Imágó Budapest, 2012/4., 94–95. A folyóirat részleteket közölt a szerző „Psychoanalytischer Lebenslauf” című írásából. A fordítás – Kain Péter munkája – az eredeti német változat alapján készült (In: L. M. Hermanns [Hg.], Psychoanalyse in Selbstdarstellungen, Bd. 2. Tübingen: editiondiskord, 1994, 231–275). A magyar változat „ Önéletrajz ” címmel megjelent az Önarckép háttérrel (Magyar pszichológusok önéletrajzi írásai ) című kötetben (szerk. Bodor Péter, Pléh Csaba és Lányi Gusztáv, Bp., Pólya Kiadó, 1998,107–128). 11 Scheibner Tamás: Utópiák igézetében: Keszi Imre és a zsidó-magyar együttélés. In: Irodalomtörténet , 2013/3. 419–441. 12 Uo. 419. 13 Scheibner, 420. 14 Scheibner, i. m. 419.
