Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Tinkó Máté: Galgóczi Erzsébet társadalmi identitásának alakulása az 1954-ben keletkezett levelek tükrében
74 közvetít, a tavaszi – fizikai és szellemi – munkálatokba belemerülő fiatal értelmiséginek Pest továbbra is nehezen megszokható környezet, ugyanakkor szükségszerű rossz számára az érvényesüléshez.4 „Reggeltől estig a párttörténetet és a történelmi materializmust bújom. Sajnos még sose volt ennyire muszáj, hogy jelesen vizsgázzam, mint most – s még sosem álltam ilyen rosszul. Pedig ezen múlik, hogy jövőre elhelyeznek-e egy járási pártbizottságra funkcionáriusnak, vagy nem. Ti. most már véglegesen, megingathatatlanul oda akarok menni. Utálom Pestet. Gyűlölöm! S megdöglök, ha még egy évet ott kell eltöltenem... Csakhogy én nem akarok megdögleni, én író akarok lenni, s az is leszek.”5 Általánosságban megállapítható, hogy az el-elkomoruló, depresszív hangvételt egy nehezen körvonalazható, ambivalens érzelmi viszonyulásokra fogékony, ugyanakkor tettvággyal rendelkező attitűd váltja fel Galgóczinál, mely jellemzően három téma, az írói, a politikai és a nemi szerep körül csoportosul, és az önvizsgálat, illetve a közösségi reflexiók révén orvosi beavatkozással, társadalmi felügyelettel fenyeget. Az 1953-as pártfelvételt követő hónapok lelkiismeret-vizsgálatának eredményeképp Galgóczi a politikai érdeklődés iránti igényét artikulálja, ugyanakkor csalódását is plasztikussá teszi. „Zavarba ejtő és különös lehet az a fajta beszédmód egy magánlevélben, ahogyan a pártkongresszust jellemzi Csontosnak.” „Mit szólsz a pártkongresszushoz? Én sokat tudnék írni róla, mert sok mindent megmozgatott bennem, de most nem szeretek levélben politizálni. Csak slágvortokban írom meg a gondolataimat, érzéseimet. – Nagy Imre beszéde jobban tetszett, mint Rákosié. Rákosi önkritikája nem volt elég mély, érzésem, hogy el van szakadva a nép érzelmi életétől. Érzésem, hogy Rákosi–Nagy Imre = két irányvonal. – Nagy Imre beszéde a parasztoknak is tetszett, csak hosszallották. – Rákosi: a 2,5 éves terv célkitűzéseinél mért szögezi le, hogy 1960-ig befejeződik a mg. kollektivizálása? Ez a záros határidő ellentmond Engelsnek és Leninnek, s a parasztság érdekeinek – az ellenség ki fogja használni, s akadályozni fogja az egyéni parasztok termelékenységének emelését, mert a biztonságérzetüket ingatja meg. (...)”6 A korábbi levelek belátásaihoz képest Galgócziban ekkorra már a pártba vetett hit és bizalom is látszólag megrendül, és azt egyfajta ügybuzgóság váltja föl, melynek fókuszában az a népképviseleti író áll, aki kritikusan fogalmazhat a szakrális erővel felruházott intézménnyel szemben. E jelenséget még inkább egy oszcilláló interpretációs mezőként vélem elgondolhatónak, melyben hol a helyi túlkapások ágensei torzítják el az objektív valóságot, hol az objektív valóságot képviselő párt képtelen adaptálni az eszmét a helyi 4 A szerző testvérével, a Budapesti Műszaki Egyetemen hídépítő mérnökként végzett Galgóczi Józseffel készített interjúm során beszélgetőpartnerem egyrészt arról beszélt, hogy a lehetőségekhez mérten gyakran találkoztak, segítették egymást mind érzelmi, mind anyagi téren, továbbá felvetésemet, miszerint Erzsébetnek az otthon diegetikus ábrázolásához expressis verbis fizikai távolságra volt szüksége, szintén megerősítette. A hazautazások gyakoriságát pedig döntően az anyagi megfontolások határozták meg – felsőoktatásban tanuló fiatal értelmiségiként évente háromszor utazhattak kedvezményesen, félárú jeggyel: karácsony, újév és húsvét alkalmából. 5 A levél kelte: 1954. május 28. In: Berkes, 2001. 62. 6 A levél kelte: 1954. június 1. In: Berkes, 2001. 63.
