Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Szántai Márk: Falureprezentáció Oravecz Imre prózájában
67 Szántai Márk Falureprezentáció Oravecz Imre prózájában Németh Zoltán falupoétikai tárgyú írása konklúziójában három jelenkori falufelfogást különböztet meg: az alárendelt, marginális falu és a kisvárosias jegyeket felmutató, modernizálódó településforma mellett a mc luhani értelemben vett globális falu képzetét.1 Oravecz Imre prózájának visszatérő eleme a faluval való számvetés, a falupusztulás és/ vagy -átalakulás szöveggé írása. Mindezek fényében kérdés hogyan, mennyiben jelenítik meg az életmű prózai darabjai a Németh-féle koncepció elemeit, valamint azt, hogy miként módosíthatja az Oravecz-próza olvasástapasztalata az iménti hármas felosztás struktúráját. A falutapasztalat Oravecz Imre prózájában elsőként az Egy hegy megy című kötet anyagát adó, eredetileg az Élet és Irodalom tárcarovatában megjelent rövidprózai írások ban került fókuszba. A személyes élményekre építő, önéletrajzi ihletettségű írásokat felvonultató gyűjtemény első szövege, A célt tévesztett fénykép azt a hanyatlásnarratívát előlegezi meg, amely a kötetegészben és az Oravecz-életmű más, akár lírai darabjaiban is folytonosan jelen van. Az írás zárlatában az empirikus szerzővel viszonylag egyértelműen azonosítható elbeszélő amellett érvel, hogy a valaha volt szerves egység, amely a falut működő, élő organizmussá tette, visszahozhatatlanul eltűnt, emlékét csupán a személyes és kollektív emlékezet, valamint a képi hordozók lehetnek képesek fenntartani. „Látom a falut, amely azon a forró nyári napon, amikor elszorult szívvel és szinte kábultan ráirányítottam onnan fentről a gépet, száz sebből vérzett ugyan, de még élt, még megvolt, most viszont már nincsen, csak ezen a gyenge minőségű, megviselt, vacak kis képen.”2 A mindenkori falutörténet innen nézve olyan eseménysorozat narratívájaként mutatkozik, amely az élet és a halál oppozíciójával írható le. Az Egy hegy megy szövegei lényegében ezt a sarkított, olykor kissé talán sematikus történetet rajzolják meg, az ennél érzékenyebb poétikával dolgozó Szajla-regényekkel való összeolvasásuk éppen ezért sohasem lehet problémamentes. A trilógia, valamint az esszék és tárcák párhuzamos tárgyalására éppen ezért akkor nyílik mód, ha a regények példaértékét a rövidprózák gondolatiságának finomításában és részletező kibontásában, azaz a falupusztulás folyamatszerűségének aprólékosabb ábrázolásában próbáljuk tetten érni. A rög gyermekei trilógia első darabja, az Ondrok gödre e fentebb körvonalazott koncepció jegyében az élet, a valaha volt szerves egység megragadására vállalkozik, hogy aztán már a 19–20. század fordulóját megjelenítő narratívájában rávilágítson arra az elkerülhetetlen dilemmára, amely a szükségesként mutatkozó modernizáció és a hagyományos struktúrák megőrzésének kibékíthetetlen, egyidejű és ambivalens vágyából fakad. Az évszázadokon keresztül fennálló falusi szokásrend és tradicionális gazdálkodási formák reformja 1 Németh Zoltán, Falupoétikák térben és időben , Szépirodalmi Figyelő, 2016/3., 25–31., itt: 31. 2 Oravecz Imre, A célt tévesztett fénykép = Uő, Egy hegy megy , Alexandra, Bp., 2006, 5–9., itt: 9.
