Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Ágh István: Barátok nevenapja (vers)
20 Ha megmentett egy fél világot, Ervin. elképzelhetetlen volt, hogy meg ne mentsék, mikor meglepte valami betegség, a kínok kínját nem jósolta senki, hiszen eleve gyógyított a szépség, miként az könyveiből, mosolyából százkilós szeretete szétsugárzott, de mikor végül még lehetett látnom, kreatúrává rombolta a szepszis, hogy lehet így egyszerre tönkremenni? 70 év, Lázár Ervin, április 26. Neve hatalmat, dicsőséget jelent, de László egy leválasztott szobában kopott piros melegítőt viselt, mint a Pénzügyőr SE röplabdása, különben költő a kánonon kívül, konkrét verset írt matematikából, talán zseni, kinek fantáziája néha már az őrülettel határos, ki mondaná meg, útjai közül melyiken ért véget Nakonxipánban? 80 év, Marsall László, június 27. Bálint, az özvegy, feleségül vette az öregotthont, mondta Bella Pista, tizenhét évet töltött hanyatt fekve, egykori rab, elszigetelve újra, most ő zárta ki azt, ki őt bezárta, mintha maga a világ lenne smasszer, ha fölkerestem minden évben egyszer, vadászregény volt szekrényén becsukva, nem kísérhettem utolsó útjára, mert éppen gerincsérvvel operáltak, 88 év Tóth Bálint, február 14.
