Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Vári Attila: Harmatpont-ember
8 Munkát kerestél volna, nem csupán megélhetést, olyan munkát, ami miatt nem kell egész nap a szobád négy falát bámulnod. Megnémultál már az első műtét után. Csak valami ugatásszerű hangot tudtál kipréselni magadból. Fölöslegessé váltál a világ számára, mert kinek is lenne szüksége egy néma színészre? Az a havi alamizsna, amit nyugdíj jellegű juttatás címszó alatt kaptál, arra sem volt elég, hogy kifizesd azt az egyetlen szobából álló, penészszagú szuterén albérletet, ahová költöztél volna. Apád miattad aggódó szomorú tekintete, anyád betegséged következményének visszafordíthatatlansága miatti állandó néma zokogása vitt rá arra, hogy el akarj költözni. Szeretted őket, de nem tudtad elviselni, hogy sajnálatuk alanya lettél, s menekültél volna a szeretetnek, féltésnek ilyen állandósultan látványos és ennyire fojtogató jelenléte elől. Hirdetések ezreit futottad át, mielőtt megírtad volna az álláskérő levelet, de nem találtál olyan munkát, amit némaként is végezhettél volna. Telefonos ügyfélszolgálatok kerestek embert, szolgáltatást végző cégek kapcsolattartót, internetes áruházak meggyőző beszédképességű telefonos eladókat. Pizzafutár, gépkocsivezető, személyi edző, korrepetálást vállaló tanár, ezek voltak a leggyakoribban kínált munkakörök. Akadtak szép számmal komoly szakmai felkészültséget igénylő munkát ajánló cégek is. De neked a hivatásodon kívül nem volt semmiféle szakmád, s talán egyre keserűbbé s nyilvánvalóbbá váló cinizmusod miatt az abszurd, teljesíthetetlen feltételeket támasztóakat kerested, amilyenekkel tele voltak az álláshirdető oldalak. Az tetszett a legjobban, amely a kilátástalanság fásultságában meg is mosolyogtatott. „Fiatalítást végző vállalkozás keres olyan húsz év körüli irodai asszisztens női munkatársat, aki reprezentatív megjelenésű, jártas a számítógépes munkában, legalább háromévnyi hasonló munkaköri tapasztalattal bír, s szóban és írásban is felsőfokon tárgyalóképes angolul, németül, spanyolul.” Nem sok lehetőséged volt arra, hogy munkát, fizetős elfoglaltságot találj, s bár sokáig húztad, halasztottad, nem akartad megírni a polgármesteri hivatalnak azt a levelet, de a gyógyszereidre is kevés juttatás miatt végül kipréseltél magadból néhány sornyi kérelemmel vegyes önéletrajzot. Még nem voltál negyvenöt éves, s a színházak és film világa közti ide-oda szerződéseid miatt alig voltak a megélhetéshez, minimális nyugdíjhoz való szükséges éveid, s a tartalékaid felélése, hazaköltözésed után el kellett, hogy fogadd azt a munkát, amit felajánlott a város. A valamikor, ez a nem is olyan hajdan, téged ünneplő közösséged. Megalázottnak érezted magad azért, hogy munkát kértél, s attól, amit felajánlottak, megcsúfoltnak is tartottad addigi életedet, de összeszorított fogakkal, mint valamiféle penitenciát végezted azt, amit hited szerint egykorvolt nagyvilági életed bűnei miatt rád osztott a sors. A városi adóhivatal alkalmazottja lettél, munkaköröd a bejelentetlen kutyák, az ebadóval tartozók felderítése lett. Nem kellett hozzá szakismeret, csak az a
