Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Vári Attila: Harmatpont-ember
7 Vári Attila Harmatpont-ember Aki nem volt halálos beteg, az talán soha sem fogja megérteni, hogy világhírű orvosprofesszorok, a legmodernebb gyógyítási módszerek sikertelensége miatt, a négy műtét után, miért kellett belevetned magadat, sok egyéb mellett, a gyanús csodaszerek után az ezotériába, a tantrikus jógába és hinned a gyógykövek mágikus erejében. Türkizt kellett tartanod a nyelved alatt, miközben délben és este egy-egy borospohárnyit innod kellett abból a teából, amit a recept szerint másfél gramm szárított gránátalmamag őrleményének, huszonnégy óráig ezüstpohárban duzzasztott ázalékából kellett, hogy fogyasszál, hogy kihajtsa belőled az elhalt rákos sejteket. Az ezoterikus nagymester kristálygyógyász, az ékszerdoboznak is beillő csomagolásba, a drágakő mellé tette elemzését, hogy „a türkizt a torokcsakrához (Visuddha) szokták rendelni, (kommunikáció) a leghatásosabb gyógyító kövek között tartjuk számon, vigaszt nyújthat a léleknek és jóllétet a test számára”. És azt sem értenék, akik nem élték át egy halálos betegség végkifejletekor a reménykedést, hogy minek szerezted be azt az 1890-ből származó delejezőgépet, amely a talpadhoz ragasztott elektródákon keresztül percenként hatvan indukált áramütést keltve, a jó sejteket szaporodásra serkentve, kiűzi majd a rák utolsó maradványait is a testedből. Mindent megpróbáltál, a tantrikus jógától a napi száz tűzhangyacsípéses kezeléstől a varázsgömbig, de semmi sem változott, semmi sem adta vissza a beszédkészségedet. Utolsónak ez a vásári varázsgömb maradt. Senki sem mondta, hogy ez hozza meg a várva várt csodát, de valaha, nagyon régen láttál valamit, amiről kisgyermekként is tudtad, hogy csalás, de becsapva önmagadat azzal, hogy kételkedni kezdtél abban, ami valaha egyértelmű volt, hátha mégsem szemfényvesztés részese voltál, megszerezted. Elfogytak megtakarításaid, öreg szüleid tartottak el, s kétségbeesetten kerestél bármilyen jövedelmet biztosító lehetőséget. Talán szülővárosod polgármesterének, feleséged első férjének bosszúja volt az az állás, amit akkor kaptál, amikor kérvényeddel a Városházához fordultál. Országról országra, kórházról korházra vándorlásod után, vissza kellett költözzél a szüleidhez, a megyeszékhelyre, az ország legnagyobb vidéki városába. Szerkesztőségünk szeretettel köszönti a 75. születésnapját ünneplő Vári Attilát.
