Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 3. szám - Fekete Vince: Halálgyakorlatok (versciklus)

4

tudja, itt van karnyújtásnyira, pár méterre tőlünk,

a föld felszínétől, az udvartól, a betongyűrűk alján, a sárban, az iszapban, a lerakódásban, mint a nyelv is, az ő nyelve, az is karnyújtásnyira, úgy tűnik, és mégsem éri el, a pincében, alattunk, a szoba alatt, a

mélyben, ott, valamilyen polcokon, lehajol, nyúl értük, mint egy gyerek, mint gyerekkorában, nyújtózkodik, s amikor már-már elérné, ujjbegyei érintenék a kérgüket, súlyosan visszazökken, visszazuhan, és remegnek-rezegnek ezek a polcok, a gyerekkoréi, a felnőttkoréi, esnek és zuhannak róluk a dolgok, mint a befőttek, bucskáznak alá, valahová, a mélybe, az iszapba, a sárba, a sötétségbe...

(Holtág)

Sürgölődik körülöttem, etetni akar folyton, egyél, neked készítettem, neked, érted csináltam, időnként váratlanul megsimogat, hisz hazajöttem, hozzá jöttem, hozzá, aki évek óta egyedül él, az ösben

, ott, ahonnan kihalt anyja, apja, szinte mindenkije, és most itt vagyok neki én, a ritkán látogató szomszédok, ismerősök helyett az övé erre az órára, másfél órára, el akar mondani mindent, hogy mi történt ma, mit csinált a kertben, mit a pincében, hogy a tyúkok, a csirkék, s hogy nem lesz többé már macskája soha, aki, igen, Aki

munkából hazaérve a tornácon várja, mindent akar, mindent ide, nekem

adni, és beszélni,