Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Seres Lili Hanna: A „melós író”, a „vesztesek krónikása”, az „iskolázatlan tökéletesség” (Tar Sándor-olvasatok és -félreolvasatok)
123 szempontjaként szolgálhat a humor, az irónia, a szatíra, a groteszk minőségének működésmódja és hatása.87 Végül érdemes kiemelni a Tar-recepció néhány elmarasztaló darabjának irányvonalait is. Az egyik vonulat arra vonatkozik, hogy a novellákban a társadalomnak szinte kizárólag csak egy rétege jelenik meg, ez pedig az egydimenziós szövegvilág vádját és a tágabb perspektíva hiányolását eredményezi: „a társadalmi változások bemutatása egysíkúnak tűnhet (vesztesek, elesett, megcsúszó, szerencsétlen emberek)”,88 „hiányoznak a nyertesek, akik nek sikerül megkapaszkodni”,89 „a »valóságnak« csak egy-egy szilánkját tudja megírni, nincs nagyobb szerkezet, tágabb perspektíva”,90 egyértelmű „az író etikus elszántsága, de adós marad a jelenségek társadalmi beágyazottságának feltárásával”.91 Ezen meglátások kal egyfelől azért nem értek egyet, mert olyan gesztusokat kérnek számon a Tar-prózán, amelyek elvégzésére az nem is vállalkozott: ennek a szöveguniverzumnak nem az a rendeltetése, hogy a 19. századi realista hagyományt követve teljes társadalmi látképet adjon, hanem hogy egy bizonyos társadalmi csoport lélektanát körbejárja, és ezt minőségi módon be is teljesíti; másfelől viszont sok olyan szöveghelyet találunk, amely a kritizált hiánynak ellentmond, és megmutatja a nyerteseket és a lecsúszás tágabb perspektíváját is. A másik, komolyabb vizsgálatra érdemes bírálat a formai egysíkúságra és a didaxisra vonatkozik: Halmai Tamás felveti az esztétikai monotónia veszélyét, de hozzáteszi, egy „megengedőbb olvasat” szerint – mely hasonlít a fönt írt zárt világ-zárt elbeszélés párhuzamhoz – ez a monotónia „mintha az ábrázolt-megalkotott világ működésének automatizmusára, jövő nélküli monotóniájára utalna vissza”.92 Márton László szintén az „egyszerű, egyoldalú írói eszközök” jelenlétét emeli ki, ami szerinte egyenetlen színvonalat, időnkénti sablonos, görcsös megoldásokat hoz.93 Bengi László szerint a szövegek esetenként a példázattá válás és az eszményítés hibájába esnek,94 Krusovszky Dénes pedig az eddigi Tar-olvasatok egyik fő szólamaként nevezi meg azt a jelenséget, amely során a szociográfia lecsupaszított stílusára hivatkozva éppen annak hiányát emeli ki a recepció, ami szerinte korántsem biztos, hogy nincs jelen a novellákban: „egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy Tar prózájában nincsenek előre felkínált megoldások, írói ítéletek, didaktikus alakzatok, (felül)stilizált — rosszabb esetben giccsbe hajló — leírások vagy éppen érzelmesség és érzelgősség”.95 „Közönségének ez a világ legfeljebb szociológiai példázatnak, egzotikumnak számított”, írja Horváth Csaba is, aki azon kevesek közé tartozik, akik a – Sütő Csaba által hiányzó szempontként kiemelt –96 befogadói aspektusra is reflektálnak. Az olvasó távoli 87 Az egyik lehetséges kiindulópont az az abszurditás, amiről Horváth Csaba így beszél: „[Tar] kialakít egy olyan nézőpontot, ahonnan humorosnak látszik az, ami egyébként egyáltalán nem az, és ez a váltás nagyon váratlannak tűnik. Azt mondja Kant – nem szó szerint idézve –, hogy az a komikum, amikor egy feszült várakozás hirtelen semmivé lesz. Ő mintha ezt nagyon tudatosan művelné: fölépít egy elvárást, aztán nem az történik, amit várunk. Ez a „főhős” életében általában hihetetlenül keserű következményekkel jár, de az olvasó mégis a humor egy fajtájának éli meg. Én azt gondolom, hogy nála a humor egyértelműen a világ keserűségének a kifejezése.” (n.n ., Gonosz történetek..., i. m .) 88 Sütő , i. m ., 96. 89 Földes , i. m ., 34. 90 Márton , i. m ., 73. 91 Varga , i. m ., 91. 92 Halmai Tamás, Olyan mindegy. Tar Sándor: Az alku, Alföld, 2005/1., 100. 93 Márton , i. m., 71. 94 Bengi , i. m., 958. 95 Krusovszky , i. m., 80. 96 Sütő , i. m. , 92.
