Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Seres Lili Hanna: A „melós író”, a „vesztesek krónikása”, az „iskolázatlan tökéletesség” (Tar Sándor-olvasatok és -félreolvasatok)
122 is többször előkerül a recepcióban,80 az egyik leghatározottabb hangvételben Krusovszky Dénesnél: „Ha tehát Tar prózáját a társadalmi viszonyok egyértelmű leképzéseként próbáljuk megérteni, éppen létjogosultságuktól, vagyis szépirodalmi mivoltuktól, fikciós arcélüktől fosztjuk meg e szövegeket (...).”81 Hasonlóan problematikus a realizmus fogalmának elhelyezése az életműben, amelyhez a naturalista és szürrealista kifejezések is társulnak. 82 A számos állítás között az egyik legpontosabb realizmus- és szociográfia-megközelítésnek Kácsor Zsoltét tartom, aki azzal véli indokolhatónak Tar Sándor személyére a realista jelzőt használni, hogy „az irodalmat nem a poézis, nem a filozófia, s nem is a történelem, hanem a szociográfia felől közelíti”.83 Alexa Károly szerint a klasszikus realizmustól Tar írásait az abszurd választja el. 84 A recepció nagy része kiemeli a szövegeket jellemző groteszk vagy szatirikus minőséget, az iróniát, a játékosságot, az anekdotikusságot, a szórakoztató jelleget; a Tar Sándor-i humort pedig számos jelzővel árnyalják: mély , bornírt , fanyar , bizarr , sötét , morbid , száraz , szikár, visszafogott , szeretetteljes , híres, de rejtőzködő , fekete , sőt nagyon fekete , nagyon keserű , ugyanakkor nagyon együttérző . 85 A moralizálásra való hajlam ezen felsorolásból is érzé kelhető, de ennél lényegesebb az a kérdés, hogy a humor hogyan működik és mit ér el a szövegekben: egyes kritikák szerint az elbeszélés monotóniáját, illetve az ábrázolt világ tragikumát oldja, míg máshol épp az a hangsúlyos, hogy a Tar Sándor-i humor nem old, hanem még inkább mélyíti a tragikumot.86 Könnyen lehet, hogy a kettő egyszerre nyil vánul meg, mindenesetre a deprivációs irodalom elemzésének egy fontos és izgalmas semmint társadalmi síkon történő általánosítását szolgálják, vagyis a környezetfestés mellékesen, a hőst övező világ megérzékesítéseként van jelen. (Bazsányi , i. m ., 1193.) Nagy Gabriella szerint a szo ciográfiától a (néhol talán túlságosan is erős) írói rendezőelv érvényesülése távolítja el a szövegeket (Nagy , i. m ., 1201.); Deczki Sarolta szavaival pedig a szövegek „szociográfia és szépirodalom határán billegnek” (Deczki , A mi országunk..., i. m., 91.). 80 Például: „Sokan és sokszor olvassuk Tar írásait híradásokként, dokumentáris lenyomatokként, ilyenkor értelmezéseink legtöbbször a szociológia, a társadalomtörténet, a lélektan területén mozognak. Holott nyilvánvalóan irodalmi művekről, nem is akármilyenekről van szó, amelyek nemcsak megérdemlik, ki is hívják az »irodalmi« olvasást.” (Kálmán C ., Aki a beszéd..., i. m ., 25.). Vagy „Tar művészetének szociografikus olvasata bizonyos mértékig elfedte azokat a jellegzetességeit, amelyeket a halála napján kezdődő újraolvasás előtérbe állíthat. A legjobb műveiben mindig jelen lévő agresszió és önagresszió költői szerepét. Az író durva férfitársaságaiban, munkahelyi kollektíváiban gyakran felbukkanó homoerotikus motívumokat. Vagy a minden Tar-novellára félreismerhetetlenül jellemző – s persze szociológiailag és/vagy egzisztenciálisan ugyanolyan joggal olvasható – végtelen reménytelenséget, kiúttalanságot, bánatot”. (Radnóti , i. m ., 242.) 81 Krusovszky Dénes, Mi következik? Tar Sándor: Te következel , Műút, 2009/12., 80. 82 Lásd pl Radics Viktória elemzését, melyben A te országod témaválasztásai és formakezelése terén a hihetetlen, az abszurd, a fantasztikus, a szürreális, az irreális minőséget elemzi. Radics, i. m., 109. 83 Kácsor , I.m ., 48. És bár a szociográfia felőliség a domináns, fontos emlékeztetni magunkat a korábban részletezett poézis erőteljes jelenlétére is. 84 „...éppen a mániákus pontosságigény emeli be írásaiba a mai valóságnak – a klasszikus realizmustól „idegen” – abszurditásait .” ( Alexa , i. m ., 114. A. K. saját kiemelése.) 85 Domokos , i. m ., 115.; Márton , i. m ., 71.; Győrffy Miklós, Apokalipszis itt és ma. Tar Sándor: A mi utcánk, Magyar Napló, 1995/10, 43.; Földes , i. m ., 33.; Bombitz , i. m ., 108.; Kálmán C ., Szabad, függő..., i. m., 83.; Krusovszky , i. m ., 40.; n.n ., Gonosz történetek..., i. m . (Horváth Csaba megszólalása) 86 „Történeteiben sok helyütt humorral próbálja oldani, s feledtetni, de legalábbis árnyalni azokat a negatív tendenciákat, melyek a szakadék szélére sodorták hőseit.” (Sütő , i. m ., 96.) „Ez a fajta humor azonban nem oldja, hanem még sötétebbé teszi a képet.” (Deczki , Vonat..., i. m ., 262.)
