Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Seres Lili Hanna: A „melós író”, a „vesztesek krónikása”, az „iskolázatlan tökéletesség” (Tar Sándor-olvasatok és -félreolvasatok)
120 célja a pontos rögzítés, egyéniesítés, ellenben a tudatábrázolásra törekszik, amely során a kronologikus történetet állapotszerűvé sűríti, és az életút folyamatát ok-okozati vagy időbeli alapozás helyett motivikusan idézi fel.65 Kálmán C. György szavaival „Tar a maga számára a finoman befolyásolt monológot és montázsos, kívülálló elbeszélést választotta, küzdötte ki” a „megszólaltatás” formáinak keresése során.66 Végül az ismétlés („jócskán a grammatikai szint fölött, a cselekmény rétegében is (...). Sőt, (...) a sorsok és a szereplőket környező világok (...) sok vonásukban hasonlóak egymáshoz.”)67 és a filmszerű látásmód 68 eszközét is hangsúlyozzák a recepcióban. Végül ki kell emelni négy innovatív, a későbbi elemzési megközelítésmódomhoz leginkább illeszkedő megfigyelést. Krusovszky Dénes szerint Tar „sajátosan egyéni prózaepikát” dolgozott ki, amelyben egyfelől a mellérendelői mondatszerkezeten belüli gyakori nézőpontváltogatás,69 illetve a nézőpontok relativizációja jellemző, másfelől a szereplői dialógusnak és az írói [elbeszélői] narrációnak az egymásba montírozása. Ez a technika, amelyet én az elbeszélő szereplői tudathoz való közelítéseként fogalmaztam meg, táptalajul szolgálhat a terméketlen referenciális és moralizáló olvasatoknak.70 Krusovszky megállapítása a szegénységábrázolás Tar Sándor-i módozatának elemzése szempontjából lényeges; ahogyan ebben a perspektívában válik fontossá az a recepcióelméleti fókuszpont is, amelyre Kálmán C. György hívja fel a figyelmünk: „fontosak a novellaindítások és -zárások, mert az ábrázolt világ brutális, indulatok fűtötte, szükséges, hogy az olvasó be- és kivezetődjék”.71 Mészáros Sándor és Szilágyi Márton érzékeny megfigyelése az ábrázolt világ zártságát és a szövegek zárt terét, leszűkített elbeszélői horizontját, zárt narratív világát hozzák párhuzamba, vagyis a formai jegyeknek a témához, felépített szövegvilághoz való hasonulását emelik ki.72 Végül igen fontosnak tartom Kálai Sándor megállapítását, amely átvezet minket két újabb Tar-közhely, az „egyedülállóság” és a tényirodalom kérdéseihez. Kálai meglepő módon a Tar Sándor-i próza szövegszerűségét emeli ki. A szövegeknek a szövegirodalomhoz képest hagyományosnak tűnő formáiban mintha nem lenne történetmesélési kétely,73 holott a narratív és a leíró szekvenciák nem válnak el élesen, az egyes számú elbeszélővel dolgozó novellákra pedig még inkább igaz a szövegszerűség felé tolódás: „az elbeszélő akkor, amikor az elkezd beszélni, belép a nyelv rendjébe, s az sodorja őt. (...) az emlékezést inkább a nyelv és nem a szubjektum irányítja.”74 A szövegszerűség fogalma a Tar-szövegek értelmezésekor ezt a kivételt leszámítva kizá rólag ellenpontként jelenik meg, hiszen a szerző a szövegirodalom korában lépett be a maga egészen más működésű novelláival. Meglátásom szerint ennek egyik következménye a narratológiai megközelítést nagyban felülíró referenciális és moralizáló olvasatok 65 Szilágyi , De profundis..., i. m ., 117. 66 Kálmán C. György, Aki a beszéd-nélküliekért beszél. Tar Sándor: A te országod, Beszélő, 1993. június 5., 25. 67 Kálmán C. György, Szabad, függő. Tar Sándor: Lassú teher, Alföld, 2000/1., 84. 68 Deczki , Vonat..., I.m., 160. 69 Bengi László is az elbeszélés többszólamúságát emeli ki a Nóra jön c. kötetet elemezve, hozzátéve, hogy a kötet nyelvi világa ezzel együtt is egységes. Bengi , i. m., 958. 70 Kovács Dezső, Tar Sándor: Nóra jön, Kritika, 2000/6., 40. 71 Kálmán C., Aki..., i. m ., 25. 72 Mészáros , I.m ., 64. és Szilágyi , De profundis ..., 116. 73 Ide (is) kapcsolhatjuk Cs. Nagy Ibolya megállapítását, mely szerint Tar „elhiteti velünk, hogy semmit nem tesz, csak lenyomatot készít”. Cs. Nagy , I.m ., 110. 74 Kálai Sándor, Az apa és a gyár. Tar Sándor prózájáról , Alföld, 2000/3., 48.
