Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Seres Lili Hanna: A „melós író”, a „vesztesek krónikása”, az „iskolázatlan tökéletesség” (Tar Sándor-olvasatok és -félreolvasatok)
119 arra, hogy a „megalázottak, megnyomorítottak és megszomorítottak” írói szerepkörének tematikus vetületén túl annak formai megnyilvánulásait kellene vizsgálni, azt, „hogy [a szerző] a lecsúszás, széthullás 5, 10, 20 oldalas leírását milyen eszközökkel valósítja meg”.51 A recepció ilyen irányú, formai-narratológiai jegyeket elemző állítások egyfelől az általam is kiemelt fontosságúnak tekintett elbeszélő helyzeté re vonatkoznak, a folyama tos háttérben maradására, amely által nem krónikás, tényfeltáró szerepet vesz fel; és a kettősségre, ami szerint az elbeszélő egyszerre résztvevő és tanú, mely „bravúr” által az azonosulás a reflektáltság jelenlétével társul,52 illetve helyzete a monológok esetén szoci ológusi-újságírói, vagyis közvetítő jellegű lehet, vagy médium szerepű, ha nem szólnak ki hozzá. A következő narratológiai tendencia a monotóniá t érinti: a „monoton könyörte lenség”,53 a szenvtelenség, a „szikár tárgyszerűség”, 54 a „vérlázító tárgyilagosság”, 55 „a szenvtelennek tűnő elbeszélés, a száraz tényközlés” Mészáros Sándor szerint azt szolgálja és segíti, hogy „a történet kitérők, megrendültség nélkül végigmondható legyen”,56 ahogy Nagy Gabriella szerint is „a tárgyilagos elbeszélésmód, stílus ellensúlyozza az elbeszélés tárgyát”.57 Az egyszerű, puritán nyelv , és a pontosság, a „feszes kompozíciós rend” 58 is ezt szolgálja: Földes Anna is kiemeli, hogy a „dísztelen puritanizmus a legalkalmasabb, legteherbíróbb”.59 A recepció számos darabja hangsúlyozza a lírai hangvétel t, ami azonban soha nem válik érzelgőssé – ugyanez nem mondható el a recepció egyes megfogalmazásairól, melyek ezt a témát érintik.60 Több elemző szerint a szövegekben „a nyomorú élet átpoétizálódik”,61 aminek azonban hangsúlyosan az ellenkezője fogalmazódik meg Bombitz Attila kritikájában: „egzisztenciálisan érzékeny poetizálás, amely nem az úgynevezett nyomor átpoetizálására van beállítódva, csupán a súlyosabb és mélyebb láttatás és megértés akciójára”.62 Ezenkívül formai szempontból a novella és azon is belül a monológ áll kiemelt helyzetben. A „klasszikus szerkezetű, zárt novellákban” tartják jelentősnek.63 Alexa Károly a „monológforma újjáélesztését” ünnepli az első kötet megjelenésekor,64 Szilágyi Márton pedig egyenesen új novellatípusnak nevezi Tar írásmódját, amelynek nem amit szereplői mondanak, így közel kerül ahhoz, hogy eggyé olvadjon velük.” (Kálmán C. , Aki..., i. m., 25.) Az Ennyi volt című kötet Bazsányi Sándor pedig hat elkülöníthető formát határoz meg: a szociografikus interjú, az E/3-as, általában közösségi „brigádnapló”, a függő beszéd-portré, a szabad beszéd, az értelmiségi szatirikus monológ és a nem-értelmiségi tragikus monológ formáját. (Bazsányi , i. m., 1192.) 51 n.n ., Tökéletesen átlátszatlan..., i. m . 52 Keresztury , Nekünk már..., i. m ., 104, 197. 53 Valastyán Tamás, A szenvedés narrációja. Móricz Zsigmond és Tar Sándor egy-egy novellájáról , Alföld, 2005/9, 47. 54 Cs. Nagy , i. m , 111. 55 Domokos , i. m ., 114. 56 Mészáros , i. m ., 65. 57 Nagy , i. m ., 1201. 58 Keresztury , Tar Sándor..., i. m ., 104. 59 Földes , i. m ., 33. 60 Pl.: Tar „legjobb novelláiban a mocsokból így lesz költészet”. (Sükösd Mihály, Tar Sándor elbeszélé sei. Tar Sándor: Lassú teher, Mozgó Világ, 1998/9., 128.) 61 Nagy , i. m., 1201. 62 Bombitz Attila, Lassú terhek. Tar Sándor klasszikus tényformáiról , Tiszatáj, 1998/12., 110. 63 pl Márton , De profundis..., i. m ., 71. és Sütő , i. m ., 94. 64 Alexa, i. m., 113.
