Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Seres Lili Hanna: A „melós író”, a „vesztesek krónikása”, az „iskolázatlan tökéletesség” (Tar Sándor-olvasatok és -félreolvasatok)
117 helyzetének felismerésére képtelen tudattal lássák el őket. A „nyelvalattiság” bizonyos szempontból érthető meghatározás, ám a fogalom felszínes alkalmazása igen félrevezető, és a kétosztatúságot meggondolatlanul erősíti. Meglátásom szerint elfogadható használatához elengedhetetlen volna az árnyalás: tudniillik, hogy „a Nyelv” alatt a saját társadalmi rétegünk normatívként elfogadott és alkalmazott nyelvére gondolunk, saját kultúránkéra, ahová a Tar-szövegek érkeznek. De talán a fogalom árnyalt és definiált használatánál még előremutatóbb volna az alattiság helyett a másság fogalmának bevezetése.31 Az önreflexi óra való képtelenség pedig szintén félrevezető, elnagyolt megállapítás,32 amely hasonló az alattiság kérdéséhez: véleményem szerint – és ezzel nem vagyok egyedül, a recepció egyes darabjaiban találhatóak erre utaló megfogalmazások33 – a Tar-szereplők esetében nem arról van szó, hogy nem ismerik fel saját helyzetük negatív voltát, hanem két jelenségről: vagy arról, hogy a deprivált lét, az ahhoz alkalmazkodott tudat egy idő után nem engedi ennek kifejezését,34 vagy arról, hogy egyszerűen másmilyen módon fejezi ki. 35 Az olyan tekintélyelvű36 megfogalmazások mellett, amelyek szerint például az „önma gukat artikulálni képtelen”37 szereplőket „engedi” megszólalni a szerző, 38 vagy akik törté netét „elmondatja [velük, önnön] tehetségét kölcsönözve” nekik,39 több árnyaltabb, ponto sabb megközelítés is található a recepcióban. Kerékgyártó T. István például a „kulturálisan elnémult” kifejezést használja,40 Horváth Csaba szavaival Tar „a nyelvtelennek gondoltak 31 Ilyen módon a társadalmi csoportok pozicionálása is megváltozna: a „fönti” és az az „alatti” rétegek helyett eltérő társadalmi csoportokról beszélhetnénk, melyek közt a szerző hídként szolgálhatna. 32 Keresztury Tibor például később idézett pontos megfogalmazása mellett sajnos szélsőséges módon azt is megállapítja, hogy a Tar-világban „senki sem képes reflektáltan értelmezni sorsát”, aminek cáfolatára könnyen találhatunk példákat az életműből. (Keresztury , Nekünk már..., i. m., 197.) 33 Radics Viktória írja például az egyik novelláról: „Az örök vesztes és kisemmizett tudata játszik, és nyerseségével fölénybe kerül ebben az iróniában, hol a reflexió és az önreflexió rúgkapál, csíp és harap.” (Radics Viktória, A végtelen horizontális , Nappali ház, 1993/4., 110.) Illetve lásd még a 46. jegy zetben idézett Alexa Károly-összehasonlítás. 34 Hiszen ha az egyén túl akar élni és viszonylag ép elmével boldogulni a helyzettel, akkor lehetetlen a depriváltság elfogadása nélkül, annak explicit tudatával létezni. Ahogy számos szociológiai tanulmány rámutat, mind az alkohol, mind a drogok ennek feledtetését segítik. Továbbá nagyon lényeges, hogy az ilyen körülmények között való létezéshez szükséges a tudat átalakulása: például ahhoz, hogy méltóságon aluli dolgokat tegyünk meg, szükség van a tudatban a méltóság, az önérték-érzés elveszítésére. (Lásd: Kozma Judit, A szegénység pszichológiai vonatkozásai , Esély, 2003/2., 22.) 35 Tar Sándor szövegeiben mindkét esetre számos példát hozhatunk. Olyan szereplők is előfordulnak, akik már egyáltalán nem reflektálnak saját helyzetükre, és kizárólag cselekedeteikből, reakcióikból következtethetünk a deprivált lét romboló hatására, és olyanok is, akik (akár monologikus, akár párbeszédszerű) megszólalásukban kifejezik megítélésüket körülményeikre, a reménytelen kitörésre, vagy akár az alkohol az állapot elviselését segítő hatására. Például: „...sokszor már majd megszakadok, reszket a lábam, meg fáj a kezem, a karom, és ha leiszom magam a seggig, akkor nem fáj semmi...” (A 6714-es személy c. novella utolsó mondatának utolsó szavai, lásd: Tar Sándor, A 6714-es személy, Magvető, 1981) 36 „...ha (...) saját szerepünket abban látjuk, hogy (...) beszélünk helyettük, akkor minden jó szándékunk mellett arról sem feledkezhetünk meg, hogy mindezzel egyúttal saját erőnket is reprezentáljuk.” (Fehér Renátó, „Ha felépül végül a házunk...”. Tíz éve halott Tar Sándor , Hévíz, 2015/1., 57.) 37 Kerékgyártó , i. m ., 41. 38 Bengi László, Tar Sándor: Nóra jön , Vigilia, 2000/12., 959. 39 Radics , i. m ., 109. 40 Illetve „szociálisan és politikailag is megfosztott egyének (...), akik számára nincsenek valódi alternatívák.” Kerékgyártó , i. m ., 43.
