Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Seres Lili Hanna: A „melós író”, a „vesztesek krónikása”, az „iskolázatlan tökéletesség” (Tar Sándor-olvasatok és -félreolvasatok)
113 E kétosztatúság a tágabb percepcióban is jelen van: a közbeszédet leginkább befolyásoló politikai és médiadiskurzus, illetve a megélt társadalmi tapasztalatok okán az átlag középosztálybeli polgár a szegényektől élesen elválasztódva definiálja saját pozícióját, vagyis nem a társadalmi közösség és az ugyanazon rendszer ben való létezés, hanem a „mi és ők”-elválasztás határozza meg a deprivált egyénekhez való domináns hozzáállást.6 A Tar Sándor-recepció vizsgálata közben különös módon azt tapasztalhatjuk, hogy az irodalomtudomány és -kritika pontosan ugyanezt a köztudatban stabilizálódott viszonyrendszert veszi magától értetődőnek.7 E szerint a hierarchia szerint Tar róluk , a „megalázottak és megszomorítottakról”,8 az „alulmaradtakról”, 9 a „társadalom szűrőjén mind kipotyogott emberekről”, a „sors üldözöttjeiről”,10 az „egyszerű emberekről” 11 tudósít 12 számunkra , olvasott és művelt, intelligens, reflexióra és önreflexióra, a társadalmi, kulturális és ontológiai kérdéseket átlátó, középosztálybeli értelmiségiek számára. A Tar Sándor-recepció tehát olyan módon jelöli ki az életmű fókuszaként a szegénységet, hogy azt közben kívül tartja, külsőként gondolja el. Ehhez az eltávolító felfogáshoz kapcsolódik magának a szerzői jelenségnek az interpretálása: Lengyel Imre Zsolt a Tar-újraolvasást célzó innovatív szövegének pontos megfogalmazása szerint a homogénnek elképzelt irodalom másik jaként pozicionálták Tar Sándort a róla szóló írások,13 aminek meglátásom szerint több oka is van. Tar műszergyári műveze -6 „At a social level, stigmatising representations often centre on a distinction between ‘them’ and ‘us’ (...), which can impact social interactions and create barriers to social inclusion.” (Kathy Hamilton , Poverty in Consumer Culture. Towards a Transformative Social Representation, Journal of Marketing Management, 2014/17–18, 1836) A szegény mint „problémás másik” (problematic Other ) médiarepre zentációjáról és az othering , azaz a szelffel szembeni másik megközelítésének változatos ábrázolásáról ír Apurv Chaucan és Juliet Foster: „Self-Other distinctions are central to social spaces and identities and past research has shown that specific social groups are often presented as the ‘Other’ (...). Our work suggests that the poor form another social group that is developed as the ‘Other’ and this is achieved through three distinct representational pathways: othering through representational absence, othering through representations of difference, and othering through representations of threat.” (Apurv Chaucan – Juliet Foster , Representations of Poverty in British Newspapers. A Case of ‘Othering’ the Threat?, Journal of Community & Applied Social Psychology, 2014/24., 398.) Mindez alól Magyarország sem kivétel, lásd például Hammer Ferenc részletes és érzékeny elemző könyvét: Hammer Ferenc, Közbeszéd és társadalmi igazságosság: a Fókusz szegénységábrázolásának értelme zése, Budapest, Gondolat, 2006. 7 És ez még akkor is áll, ha hozzá szolidáris, a deprivált helyzet súlyos negatívumait keserűen emlegető felhangok társulnak. Csak egy példa erre: „Tar Sándor novelláiban országunk a szégyenletes, az elviselhetetlen, az irtóztató arcát fordítja felénk.” (Bán Zoltán András, A savanyítóban , Holmi, 1993/8., 1143.) 8 Bán , i.m ., 1143. De a megalázottak és megnyomorítottak/megszomorítottak a leggyakrabban visszatérő formula a recepcióban. 9 Márton László, Mennyi lesz? Tar Sándor: Ennyi volt , Alföld, 1994/7., 71. 10 Pap Vera-Ágnes, Tar Sándor: A térkép szélén, Vigília, 2004/6., 478. 11 Károlyi Csaba, „Hirtelen csend lesz és semmi” , Nappali ház, 1993/4., 116. 12 Ez csak pár példa arra, hogy az irodalomkritika és -tudomány milyen kifejezésekkel írja körül a „szocialista és posztszocialista Magyarország statisztikai és szociográfiai kategóriákkal lefedhető rétegét” (Bazsányi Sándor, A kettős látás realizmusa. Tar Sándor elbeszéléseiről , Holmi, 1994/8, 1196), azt a „jól behatárolható generációs és társadalmi csoportot [amelynek Tar a] zuhanását írja meg”. (Horváth Csaba, Jób könyvei. Tar Sándor halálára , Kritika, 2005/3., 10.) 13 Lengyel , i.m. , 877–878.
