Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Seres Lili Hanna: A „melós író”, a „vesztesek krónikása”, az „iskolázatlan tökéletesség” (Tar Sándor-olvasatok és -félreolvasatok)
112 Seres Lili Hanna A „melós író”, a „vesztesek krónikása”, az „iskolázatlan tökéletesség” Tar Sándor-olvasatok és -félreolvasatok „Az író élte, látta, tapasztalta, s leírta!”1 Tar Sándor utolsó, nem posztumusz kötete tavaly volt tizenöt éves,2 első könyve pedig jövőre lesz negyven.3 Jelen dolgozat célja az életmű ez idő alatt stabilan rögzült meg közelítési fókuszának kritikus újragondolása és eltolása, a recepció kritikus összegzése, amelyet a szerző kiemelkedő novelláinak újraolvasását, az eddig domináns olvasattól eltérő, készülő disszertációm elméleti megalapozásához illeszkedő elemzését megelőző vizsgálatnak szánok.4 A többtucatnyi recenzióból, kritikából, tanulmányból, nekrológból álló Tar-diskurzust két-három újító szándékú kivételtől eltekintve egyirányúnak, egyneműnek kell tekintenünk – ami ugyanakkor nem azt jelenti, hogy ne lennének jelen árnyalt megfigyelések a recepcióban, illetve ne rajzolódna ki egy sokszínű szempontrendszer (mely alább is látható lesz), sokkal inkább azt, hogy a Tar-diskurzusnak mind a korabeli műkritikai, mind a tágabb perspektívájú, irodalomtörténeti integrációt célzó elemzési vetületének szinte minden megszólalása ugyanazon koordináta-rendszeren mozog, az elemzők túlnyomó része ugyanazon sémák alapján tesz megállapításokat. Ezen sematikus megközelítések során túlhangsúlyozzák a szerző életrajzát és morális attitűdjét, így a szöveg helyett a szerző társadalmi-irodalmi pozícióját-funkcióját, az elbeszélő helyett a szerző szereplőkhöz való viszonyát taglalják; eközben igyekeznek, hogy irodalom ként legitimizálják a valóság gal, a szociográfiá val, a korszerűtlen realizmus sal való viszonyának ellenére is; végül jellem zőek a diskurzusváltások, vagyis a poétikai elemzéseket helyettesítő/kiegészítő laikus filozofálások, moralizálások, nosztalgiázások és a szövegek szereplőinek absztrahálásaesszencializálása,5 illetve a közbeszédben is rögzült „mi és ők” társadalmi kétosztatúság alapvető jelenléte. 1 Cs. Nagy Ibolya: Tar Sándor: A te országod , Hitel, 1994/1., 109. 2 Tar Sándor, Az alku. Gonosz történetek , Noran, 2004. 3 Tar Sándor, A 6714-es személy , Magvető, 1981. 4 Doktori dolgozatom témája a kortárs magyar regények válaszai a társadalmi periféria jelenségeire, elemzéseimet a szociológiai és a poétikai szféra együttesen alapozza meg. 5 Lásd Schein Gábor, Amikor irodalmárok a szegénységről beszélnek , Kalligram, 2013/10., 62–67. és Lengyel Imre Zsolt, „Nincs vége.” Megjegyzések Tar Sándor Mért jó a póknak? című kötetének újraolvasásához, Jelenkor, 2014/7–8., 877–887.
