Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 2. szám - Seres Lili Hanna: A „melós író”, a „vesztesek krónikása”, az „iskolázatlan tökéletesség” (Tar Sándor-olvasatok és -félreolvasatok)

112 Seres Lili Hanna A „melós író”, a „vesztesek krónikása”, az „iskolázatlan tökéletesség” Tar Sándor-olvasatok és -félreolvasatok „Az író élte, látta, tapasztalta, s leírta!”1 Tar Sándor utolsó, nem posztumusz kötete tavaly volt tizenöt éves,2 első könyve pedig jövőre lesz negyven.3 Jelen dolgozat célja az életmű ez idő alatt stabilan rögzült meg ­közelítési fókuszának kritikus újragondolása és eltolása, a recepció kritikus összegzése, amelyet a szerző kiemelkedő novelláinak újraolvasását, az eddig domináns olvasattól eltérő, készülő disszertációm elméleti megalapozásához illeszkedő elemzését megelőző vizsgálatnak szánok.4 A többtucatnyi recenzióból, kritikából, tanulmányból, nekrológból álló Tar-diskurzust két-három újító szándékú kivételtől eltekintve egyirányúnak, egyneműnek kell tekinte­nünk – ami ugyanakkor nem azt jelenti, hogy ne lennének jelen árnyalt megfigyelések a recepcióban, illetve ne rajzolódna ki egy sokszínű szempontrendszer (mely alább is látha­tó lesz), sokkal inkább azt, hogy a Tar-diskurzusnak mind a korabeli műkritikai, mind a tágabb perspektívájú, irodalomtörténeti integrációt célzó elemzési vetületének szinte min­den megszólalása ugyanazon koordináta-rendszeren mozog, az elemzők túlnyomó része ugyanazon sémák alapján tesz megállapításokat. Ezen sematikus megközelítések során túlhangsúlyozzák a szerző életrajzát és morális attitűdjét, így a szöveg helyett a szerző társadalmi-irodalmi pozícióját-funkcióját, az elbeszélő helyett a szerző szereplőkhöz való viszonyát taglalják; eközben igyekeznek, hogy irodalom ként legitimizálják a valóság gal, a szociográfiá val, a korszerűtlen realizmus sal való viszonyának ellenére is; végül jellem ­zőek a diskurzusváltások, vagyis a poétikai elemzéseket helyettesítő/kiegészítő laikus filozofálások, moralizálások, nosztalgiázások és a szövegek szereplőinek absztrahálása­esszencializálása,5 illetve a közbeszédben is rögzült „mi és ők” társadalmi kétosztatúság alapvető jelenléte. 1 Cs. Nagy Ibolya: Tar Sándor: A te országod , Hitel, 1994/1., 109. 2 Tar Sándor, Az alku. Gonosz történetek , Noran, 2004. 3 Tar Sándor, A 6714-es személy , Magvető, 1981. 4 Doktori dolgozatom témája a kortárs magyar regények válaszai a társadalmi periféria jelenségeire, elemzéseimet a szociológiai és a poétikai szféra együttesen alapozza meg. 5 Lásd Schein Gábor, Amikor irodalmárok a szegénységről beszélnek , Kalligram, 2013/10., 62–67. és Lengyel Imre Zsolt, „Nincs vége.” Megjegyzések Tar Sándor Mért jó a póknak? című kötetének újraolvasásához, Jelenkor, 2014/7–8., 877–887.

Next

/
Thumbnails
Contents