Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Markó Béla: Életcél; Esővíz (versek)
23 Markó Béla Életcél Nem igaz, hogy egyformának születtünk, és csak menet közben távolodunk el egymástól, mert más-más sebeket kapunk. Vagy különböző szerelmek nyomát viseljük. A rémálmaink sem ugyanazok, bár mindannyian megébredünk az éjszaka közepén, ha rosszat álmodunk, és megkönnyebbülten nézünk ki a felhős vagy csillagos égre a tetőablakon. Ez mind igaz, és mégsem. Hiszen valójában közeledünk. A szilvamag és almamag között sokkal nagyobb a különbség, mint a szilvafa és almafa között. Nemcsak télen, hanem nyáron is, amikor sűrű lomb borítja őket. Aztán a gyümölcs, persze, megint különbözik. Készséggel elismerem. De mégis, ha belegondolunk, a cseresznyemag és a dió. A cseresznyefa és a diófa. Vagy akár a fenyő is. Pedig az tényleg máskor, máshonnan. Kísérlet a hasonlóságra. Az egybeesésre. A sokat hangoztatott életcél. Folytonos közeledés. Hogy másfelől, másképpen, más alakban, de végül ugyanoda. Majd amikor már teljesen egyforma, csak ág, csak tüske. Csak szétszórt maszkok a földön, mint aki sok mindent kipróbált. Megnyugtató lesz, hogy történet voltunk. Nem saját test, és nem saját lélek. Esemény. Esővíz Hegyvidéken keményebb volt a kútvíz, még a mosószappan is rosszul habzott benne, sokkal nehezebb volt tisztára mosni a ruhát, és amikor végre eleredt a langyos nyári eső, rohantunk a mosdótálakkal és fazekakkal, hogy helyet foglaljunk az ereszcsatornáknál, mert egy másfél emeletes bérházban laktunk,
