Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Markó Béla: Életcél; Esővíz (versek)
24 és az épület négy sarkánál többen is jutottunk a hol bő sugárban zubogó, hol csak alig-alig csordogáló esővízre, sorba állítottuk a földön az edényeket, és ahogy megtelt valamelyik a lágy, selymes tapintású mennyei ajándékkal, máris csordult volna ki a kövekre, de rögtön toltuk oda a következő edényt is, miközben bőrig áztunk mindannyian, azóta is ezeket a folyamatosan zenélő ereszcsatornákat látom magam előtt, ha éppen azt a szót ízlelgetem, hogy telik, megtelik, eltelik, kitelik, betelik, mint az idő például, elképzelem, hogy egy tízliteres fazék az élet, kár erre túl sok pátoszt vesztegetni, telik az élet, és ha szerencsénk van, tiszta esővízzel telik meg, talán áttetsző lesz véges-végig, vagyis használható, de úgysem tőlünk függ ez, nem tudom, milyen az enyém, kívülről kellene nézni, vagy felülről inkább, annyi biztos, hogy az életem lassan már kicsordul, de üres még a halálom, csak egy kézmozdulatba kerül majd kicserélni.
