Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Sinkovicz László: Jánoskám, egyetlenem még inkább sokféle (Tar Sándor Rináldó és Esterházy Péter Fuharosok című szövegeinek párhuzamos olvasási kísérlete)
105 rész egyértelműen utal rá, hogy a defloráció a családon belül történik meg. „A szexus tehát egyúttal incesztus is lehet, s a történet logikáján belül valóban elképzelhető, hogy Zsófia az évről évre menetrendszerűen visszatérő fuharosok egyik régebbi látogatásának gyümölcse.”29 A fuharos tehát ily módon is egy meglehetősen zárt, rekurzív rendszert hoz létre, hiszen a szexualitást nem engedi a saját és családjának terrénumán kívülre. A Tar-novella pozíciói ennél jóval ziláltabbak, kevésbé lokalizálhatók. Egyrészt a főszereplő lány családi helyzete meglehetősen bizonytalan: „[A]z a vastaghajú, sápatag, bár nem csúnya lány, akit valaha Bertának kereszteltek, nem is a lánya, hanem az unokahúga volt, az is valahogy balkézről, szóval tetszenek érteni, magyarázta annak idején, a gangon, a húgomnak akkor nem a férje volt a párja. Hogy akkor ki, az titok maradt. Az is, hogy Bertát a rokonok úgyszólván kézről kézre adták a szülők váratlan halála után.” [R. 123.] Berta tehát Zsófival ellentétben nem egy csa ládi közösségen belül nyeri el helyét a szövegben, hanem egy ennél jóval bizonytalanabb összefüggésrendszerben. Másrészt a Rináldó ban ugyan szintén szerepet kap egy fuvaros, ám az egyébként is bizonytalan családi viszonyok között, egy még kevésbé szignifikáns helyzetben. „Tállainé azért zavar el téged otthonról, mert akkor megy hozzá Heller, a fuvaros, akit már Málika is kirúgott, pedig az egy nagy kurva. Málika, kérdezte Berta, valamit kérdeznie kellett, mert nem értett semmit az égi világon, hogy Borika? És Heller? Míg te az utcán koslatsz, folytatta a fiú, mindenki tudja. Ők meg dugnak.” [R. 130.] Heller tehát a fuharossal ellentétben nemhogy a lány apjaként van jelen a szövegben, hanem mint Tállainé, a nevelőanya szeretője, mégis több attribútumában viseli magán a (szöveg)előd nyomait. A Heller név ugyanis egyszerre utal a fuharos többszintű metafizikai jelenlétére, hiszen magába sűríti a német nyelvből átemelve a fényes (hell) középfokú alakját, ugyanakkor az angolból a pokol (hell) jelentésrétegeit is tartalmazza, tehát nevében egyszerre jelöli a fuharos isteni és ördögi jelenlétét. Hellert továbbá szintúgy jellemzi a körkörösség, a folytonos visszatérés, mint ahogyan az Esterházy-szöveg vándorkereskedőit. A Fuharosok ban az ismétlődés szerepe alapvetően a mitikussághoz, illetve a rítusszerűséghez kötődik. A fuharos örökös visszatérése állandó ismétlődésében önmaga őseredetijét, a mítoszt ismétli meg, az újraszcenírozás pedig maga a rítus aktusa, amely aktív cselekvésként minduntalan színre viszi azt. „Egy történet csak egy eredetiként, archa ikusként tételezett történet, mítosz ismétléseként rendelkezik jelentéssel, az ismétlés aktusa pedig a »rítus«. [ ...] Egy eredeti történet felidézése performatív aktus [...] Azt állítja [Balassa] az archaikus, vagyis a kezdeti, a történelmi előtti állapotról, hogy csak a cselekvés ismétlődésében létezik: az »értékvesztett« (vagyis: a mitológia autoritását nélkülöző) »rítus« (vagyis: az ismétlődésben értelmet nyerő aktus) saját eredetét szimulálja.”30 A fuharosok tehát a vissza térések során az ős mítoszt vinnék színre újra és újra, ám valójában ennek szimulákrumát, önmaguk eredetének mimikrijét hozzák létre. „Tehát ők nem mitikus alakok, viszont az elhomályosult értelmű mítosz rajtuk és általuk dolgozik. [...] A rend tehát a mítosz, melynek szereplői nem mitikusak, és amely azért visszatérő általánosság, hogy valódi, belső kaotikus tartalmát elfedje.”31 A Fuharosok orgiájának rítusa csak akkor rendelkezhetne jelentéssel, ha maga is rendelkezne mitológiai alapjának azon jelölő-jelölt kapcsolataival, amelyeket az ismétlődés során a résztvevők újfent értelmezni tudnának. A mitikus bázis hiányában azonban az ismétlődés nem tesz szert jelentésességre, a résztvevők számára nincs interpretációs folyamat, amelyben ennek kapcsolatait újra felállíthatnák, a rítus így egy már nem 29 Szabó Gábor, i. m. 186. 30 Z. Kovács Zoltán, Az olvasás rítusa = DEkonFERENCIA : Fuharosok, 52. 31 Balassa, i. m. 72–73.
