Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Sinkovicz László: Jánoskám, egyetlenem még inkább sokféle (Tar Sándor Rináldó és Esterházy Péter Fuharosok című szövegeinek párhuzamos olvasási kísérlete)
104 lehetetlenségéről van szó. Mindez a metafora által implikált jelentésrétegek értelmezési lehetőségeit is jelentékenyen befolyásolja, dekonstruálja a novella szövegterében. A fény ismeretelméleti metaforaként a Fuharosok ban látszólag a metafizikus, a közép pont köré elrendeződő tudás alakzata, bevonulása a strukturálódás letéteményese és feltétele. Azonban – elsősorban a már említett két, A mámor és az Iszkolás tekintetében vizsgálva – a szöveg a megvilágosodás, illetve középpont igazságát kérdőjelezi meg. A mámorban a Borges-szöveg beíródásán keresztül a „végén mindenre fény derül” revelatív pillanata halasztódik el a szövegen kívülre. „Hosszú évek után a diák egy folyo sóhoz érkezik, amelynek » a mélyén ajtó van és egy számokkal teleírt olcsó gyékény, amögött pedig ragyogás« . A diák egyszer-kétszer megdöngeti az ajtót, egy férfihang – a keresett hihetetlen hangja – unszolja, hogy lépjen be. A matematikushallgató félrehúzza a függönyt, és belép. Itt végződik a regény.”26 A Fuharosok ugyanakkor nem halasztja el a fény behato lásának megpillantását a szövegen kívülre, ám a későbbiekben visszavonja azt, amely az „Istenem, milyen ragyogásról volt szó, csak, csak fekete vér” [F. 46.] felismerésében jelent kezik. „A megvilágosító jelentés korántsem egyértelműen ragyogja be a szöveg homályos részeit; pontosabban: azt teszi kétségessé, hogy lehetséges-e egyáltalán ez a megvilágosodás, az egyértelmű értelemadás kizárólagosságára törő megvalósítása.”27 Az Esterházy-regény viszont a Taré hoz képest valamelyest affirmatívabban viszonyulnak a megismerés, illetve a tudás megszerezhetőségének kérdéséhez, amennyiben legalább teoretikusan feltételezik a fény jelenlétét, s mindössze ennek elérhetőségét, megragadhatóságát, így a metafizikus középpont kialakulását , rögzíthetőségét teszik kérdésessé. Tar -esetében azonban a fény jelenlétének, behatolásának elvi lehetőségét is elzárja a szöveg. A Rináldó a függöny felleb bentését, a ragyogás megpillantásának lehetőségét is kiiktatja, hiszen a novella szereplői feleslegesnek tartják a sötétítők széthúzását, az ablak kinyitását, ezek mögött semmi más nem kap helyet a szövegben, mint az ecetfa, illetve az utcáról beáramló abjektek, tehát ez esetben nem az értelemadás és megvilágosodás (középpontozó) iszkolásáról van szó, hanem ehhez képest negatívabb kizárásról. A Tar-novella ismeretelméleti koncepciója ekképp a szövegelődhöz képest nem arról tanúskodik, hogy a jelentésképzés lehetőségei vagy a tudás és a nyelv erőszakos bevonulásával egy strukturált interpretáció létrejöttében, vagy a nyelvjáték minduntalan elhalasztó, elcsúszó mozgása miatt egy rögzíthetetlen értelemadásban érhető tetten, hanem hogy a jelentés, a fény mindössze úgy van jelen a textuson belül, hogy egyrészt a kívüliségét, másrészt a bejutásának a lehetetlenségét beszéli el. A fény kizárása a szövegből, valamint abjektekkel történő helyettesítése ugyanakkor az identifikációs aktusok létmódját is jelentősen befolyásolja. Az Esterházy-szövegben a fuharos behatolása – nemcsak a szövegbe, de Zsófi testébe is – a tudás és a nyelv erőszakos elsajátíttatásán keresztül olyan iniciációs aktusként is értelmezhetővé válik, amely e határátlépéssel egyben a serdülő- és felnőttkor közötti átjutást is magában foglalja. „Átesett rajta, átjutott egy határon, hogy ne serdüljön többé.”28 A Rináldó ban ezzel szemben nemcsak ez, de a fuharos szövegbeli pozíciója és szerepe is meglehetősen kérdésessé teszi ennek sikerességét. Az elődszöveg orgiajelenetében, a fuharos szájából elhangzó, „ugyan hát csak jobb így... a családban... no...” [F. 47.] szöveg -26 Esterházy Péter, A mámor enyhe szabadsága = Bevezetés a szépirodalomba, https://reader.dia.hu/ document/Esterhazy_Peter-Bevezetes_a_szepirodalomba-225. 2020. 08. 12. 27 Szabó Gábor, i. m. 182–183. 28 Kiss Attila Atilla, Ülök a lavórban = DEkonFERENCIA : Fuharosok , 97.
