Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Sinkovicz László: Jánoskám, egyetlenem még inkább sokféle (Tar Sándor Rináldó és Esterházy Péter Fuharosok című szövegeinek párhuzamos olvasási kísérlete)
101 Az iniciáció köré épül a regény mitikus, repetícióra épülő szerkezete. „[A] Fuharosok elsősorban egy erőszakos defloráció története. Régről ismerős poszt-mitikus pszeudorituális beavatás-story.”16 A szöveg ezen aspektusai nemcsak azért fontosak, mert kiemelt szerepet játszanak a recepcióban, de azért is, mert a Rináldó is javarészt ezek mentén írja és értelmezi újra ezt. Ahogyan a Fuharosok , úgy a Tar-novella tengelyvonala is a beavatás, sze xualitás, személyiségkonstrukciós folyamatok, illetve ezektől elválaszthatatlanul a szereplők egymáshoz való viszonya is, és pozíciója mentén épül fel. A következőkben ezért arra teszek kísérletet, hogy a két szöveg párhuzamos olvasásával feltárjam ezen jelentésrétegek elmozdulását, azt, ahogyan ezek módosítják, gazdagítják és árnyalják egymást. Továbbá a Tar-szövegen keresztül a Fuharosok olyan újraolvasására nyílik lehetőség, amely új, eddig fel nem tárt intertextusokra is ráirányíthatja a figyelmet, amelyek talán az újraírás és (újra) kanonizálás nélkül nehezebben lennének hozzáférhetők a regény szövegközi hálózatában. A két szöveg jelölőhálózatainak, illetve egymásba fonódó csomóinak kezdőpontján a fény metafora hangsúlyos jelenléte, illetve Tar esetében e jelenlét hiánya áll. A fuharosok alakjának első leírását a világosság, fény és fényesség egymásra halmozódó szóképei szervezik. „Milyen fény. Már értitek, miért repes titkosan szívetek, ha közeledni láttok? Tiszta hang száll a csöndön át, világos színfolt húzódott át a kristályon, fény áradt szét a szemem mélyén, amelyet... Hihetetlen szivárvány, szinte valószínűtlen frissesség simította meg a szememet. Éket ver belém a fény, a fényes lovak, a pára, a hang, a zörej, a fagyott sár, a zord magtárak körben.”17 A címszereplők e valóban fénylő megjelenése Szörényi László egykorú kritikájában a fuharos isteni, epifánia-szerű jelenléteként értelmeződik , azaz világosságuk metafizikai és mitikus dimenziójuk bizonyítéka. „Kik ezek a fuharosok? Valóban mitikus lények, akik az isteninek kijáró teljes glóriával és aureolával jelennek meg, a reveláció erejével, az epifánia méltóságában; az elbeszélő, Zsófika, a gyermeklány így látja őket, naiv Mózes a csipkebokrot [...] Nem csoda, hogy ezt a magasztalást – hadd használjunk megint szakrális szakszót –, ezt a doxológiát az elbeszélő egészen az Istenség kinyilvánításáig fokozza: » beleszédültem az új világosságba (...) a világ világossága, csak én vagyok, aki van, s a fuharos és ez a világosság.« Azonban az ószövetségi Isten önmeghatározása ebben a torzításban az elbeszélőre vonatkozik, az újszövetségi Logosz fényszimbolikája pedig a fuharosra. Mintegy a Teilhard de Chardin-i Omegapontot látjuk: Isten és az Isten méltó partnerévé érett Ember találkozását e világ végén, az új világ kezdetén.”18 A fuharost körülölelő fény (legalábbis az elbeszélő, Zsófi szemén keresztül) tehát az isteni, metafizikus létezésének egyik bizonyítékává válik. Az alakot leíró fénymetaforák sokasága a „világ világossága” isteni öndefiníciójának nyelvi és optikai metaforái, így az én meghatározásának e szókapcsolatba sűrített jelentését bontják ki. A fuharosok defin íciója és leírása azonban nemcsak isteni attribútumokat tömörít magába, de a szöveg több ponton utal ördögi megjelenésükre is: szőrös szálfa test, az istenkáromlás, a vándor szén- és fakereskedés, a szekéren való utazás, de a fény jelenléte erre is utalhat, hiszen Lucifer neve fényhozót jelent.19 A fény azonban nemcsak a fuharos metafizikai dimenzióira utal, hanem a tudás episztemológiai metaforájaként is értelmezhetővé válik a szövegben. Egyrészt a folyto-16 Szilasi László, Zsófia szüzessége: Esterházy Péter: Fuharosok = DEkonFERENCIA : Fuharosok, i. m. 7. 17 Esterházy Péter, Fuharosok , Magvető, 1983, 10. A továbbiakban ezen kiadás alapján a megfelelő oldalszámok megadásával, illetve F betűjelöléssel a főszövegben fogok hivatkozni a szöveghelyekre. 18 Szörényi, i. m., 102. 19 Vö. Uo.
