Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Sinkovicz László: Jánoskám, egyetlenem még inkább sokféle (Tar Sándor Rináldó és Esterházy Péter Fuharosok című szövegeinek párhuzamos olvasási kísérlete)
100 tén Tar a Másikként definiálódik, de megnyit olyanokat, amelyek újfajta, akár szövegközi olvasatokat tesznek lehetővé. A Fuharosok az első, 1983-as megjelenése óta az Esterházy-életmű egyik leggazdagab ban értelmezett szövege.9 Az egykorú recepciót jellemzően olyan bináris oppozíciópárok szervezték, mint fény és sötétség (Szörényi László 10 ), igazság és erő (Szegedy-Maszák Mihály11 ), rend és káosz (Balassa Péter 12 ), de hangsúlyos szerepet kapott a szöveg próza poétikai megformáltsága, balladisztikussága, illetve a gazdag szövegközi kapcsolathálója is. A szöveg iránti interpretatív érdeklődés második hulláma a ’90-es évek második felében érkezett meg, köszönhetően a szegedi DEkon FERENCIÁnak, 13 ahol az ezen értelmezői közösségtől nem idegen posztstrukturalista és dekonstrukciós olvasatok kerültek előtérbe, de újfent vizsgálat alá került a Fuharosok intertextuális hálózata is. Z. Kovács Zoltán a Balassa-kritika értelmezésén keresztül a szöveg rítusszerű, mitikus dimenzióit tárja fel, pontosabban annak az olvasásmódnak allegorézisét tárja fel, amivel Balassa mítoszként, rítusként olvassa a Fuharosok at. „A narratíva mitikusságát-allegori kusságát feltételező olvasás, ahogy azt az idézett Balassa-tanulmányok bemutatták, legalább kettős viszonyban áll a Fuharosok narratív diskurzusával. Egyrészt allegorizálja a Fuharosok történetét, azt parabolisztikusként értelmezve. Ugyanakkor allegóriájává is válik annak az olvasásmódnak, amely a Fuharosok eseménysorát mint egy jelentés nélküli mechanizmus elfedését, önkényesen történetté alakítását mutatja be.”14 Kulcsár-Szabó Zoltán az Esterházy-szövegnek a Bevezetés ben elfoglalt pozícióját, illetve azt a szövegközi hálózatot elemzi, amelyet a kötet többi szövegével kialakít, míg Vadai István filológiai pontossággal veti össze a két kiadást egymással, illetve feltárja az intertextualitás különböző rétegeit a szövegben. A szerző szerint az elsődleges réteg hez tartoznak azon vendégszövegek, amelyeket a szerző megjelölt a Fuharosok ban, a másodlagoshoz azok, amelyek nincsenek jelölve, a harmadlagoshoz azok, amelyek „ráhallásosak”, tehát nagyobb részben az olvasó élményanyagából fakadnak, és nem a szerzői intencióból. Mind a korai, mind a későbbi interpretációk során egyértelművé vált, hogy az olvasatok metszéspontjában – az értelmezés fókuszától függetlenül – Zsófia beavatástörténete áll, ez az a vezérfonal, amelyből egyrészt a szöveg sokrétű értelmezési lehetőségei elágaznak. „[A] könyv alapt émája egy történetileg elsüllyedt, ám ösztöneinkben, természetünkben jelen levő, fundamentális emberi szertartást idéz föl a realista látomás erejével, nevezetesen a beavatási (iniciációs) rítust, és annak a termékenység-meddőség ritmikájára épülő változatát.”15 9 Korábban magam is írtam a Fuharosok ról, így e dolgozat tartalmazza a korábban megjelent szö veg bizonyos tanulságait. Vö.: Sinkovicz László, Szét vagyok: rítus, határ és szubjektum Esterházy Péter Fuharosok című művében = Térdimenziók és emlékezetformák: A Grezsa Ferenc Tehetséggondozó Műhely dolgozataiból, SZTE BTK Modern Magyar Irodalmi Tansz ék Grezsa Ferenc Tehetséggondozó Műhely, Szeged, 2010, 69–85. 10 Szörényi László, Esterházy Péter: Fuharosok, Mozgó Világ, 1983/9, 102–103. 11 Szegedy-Maszák Mihály, A kimondatlan költészete: Esterházy Péter: Fuharosok, Kortárs, 1984/2, 153–157. 12 Balassa Péter, Az ősi rend: Esterházy Péter Fuharosok című regényének értelmezési kísérlete , Jelenkor, 1984/1., 71–76. 13 DEkonFERENCIA : Fuharosok, szerk. Müllner András, Odorics Ferenc, Szeged, Ictus és Jate Irodalomelméleti Csoport, 1999. 14 Z. Kovács Zoltán, Az olvasás rítusa: A történet mint allegorézis és allegória a Fuharosok olvasásában = DEkonFERENCIA: Fuharosok, i .m. 55. 15 Balassa Péter , i. m. 71.
