Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Deczki Sarolta: „Össznépi szinten űzött pop-art” (Narratológiai megoldások Tar Sándor novelláiban)
87 nem tud többet, mint amennyit egy gyerek tudhat, ráadásul ahhoz képest is egy rendkívül beszűkült világ bontakozik ki az elbeszéléséből, hiszen egy tanyán él. Tapasztalatra azonban többre is szert tesz, mint egy korabeli gyereknek kellene: az idős emberek dolgoztatják, kínozzák, rosszul tartják, az iskolából kimaradt, és a másik fiú, akivel együtt fogadták örökbe, felakasztotta magát. A gyerek elmeséli a teendőit a tanya körül, amiből kiderül, hogy elég sokat dolgozik, az iskolából kimaradt, és amikor járt, akkor is csúfolták. A novella azonban nem is a témája miatt különleges, hanem azért, mert egy, a tari életműben egyedülálló formai kísérletet valósít meg. A monológra ugyanis a központozás teljes hiánya a jellemző, és a mondatkezdést sem jelöli nagybetű. Ezáltal a novella szabadvagy prózaversszerű karaktert kap, ami azért is külön érdekes, mert Tar költőként kezdte a pályáját, és főleg szabadversekkel próbálkozott. A gyerek elbeszélő az életét meséli el, de nem csak epizodikusan, hanem alkalmanként reflektál is a történtekre. A narráció az élőbeszédet imitálja, de valamelyest stilizált. A novella kisebb, mondatszerű egységekből épül fel, melyek sokszor úgy kezdődnek, hogy „akkor”, ami az egymásutániságot jelzi, vagy úgy, hogy „hát”. Az egymás után ritmikusan következő értelemegységek között nincs időrendi vagy egyéb logikai kapcsolat, ezzel is a szabadversszerűséget erősítik, az is megkockáztatható, hogy expresszionista karakterű. A novella nem lekerekített, nincs hagyományos értelemben vett eleje és vége, egyszerűen csak elkezdődik és véget ér. Ez azt sugallaná, hogy nyitott szerkezetről van szó, ám ennek ellentmond a benne megjelenő világ radikális zártsága, és a cím: Örökké , mely arra utal, hogy ebből a világból, az életnek, a világnak ebből a szűkösségéből nincs kiút. Furcsa műfaji ötvözet ez: a magyar mélyvilágból vett, szociografikus tartalom és az avantgárd forma találkozása Tar novellisztikájában. A kísérletet az önismétlés veszélye nélkül aligha lehetett volna folytatni, nem is csoda, hogy több példát nem találunk hasonlóra. Az Egy régi hangra várva című novella 16 klasszikus szociografikus, mélyinterjút, életút interjút imitáló novella. Könnyen elképzelhető, hogy valós személlyel készített beszélgetésen alapszik, hiszen Tar egy időben járt interjúzni, de az élőbeszéd alapos átdolgozáson esett keresztül. A mondatok viszonylag rövidek, utánozzák az élőbeszéd fordulatait, és a történetvezetés is úgy csapong, ahogyan egy ilyen beszédszituációban szokott. De semmi olyasmi nincs a beszélő szájába adva, amiről nem tudhat, vagy ami kívül esik a világán, a narráció tehát az idős asszony tudatára, világára korlátozódik. Az életutat elbeszélő történet afféle számadás is, hiszen az asszony már felkészült a halálra; enni is úgy ad a jószágoknak, hogy pár napig ne maradjanak éhen, ha ő meghal. Zsófi magára maradt, a férje rég meghalt rákban, a gyerekei elköltöztek messzire. Története rendkívül szűk világra korlátozódik: a tanyára és a családjára, kevés olyan helyszín vagy esemény van, ami ezeken kívül esik. A világban zajló eseményekről egyáltalán nincs szó. Az idős asszony emlékei jelenetszerűen következnek egymásra, a történetnek nincs oksági sorrendje, kontinuitása, hanem ide-oda csapong, mintha fel lenne függesztve az idő, és az asszony emlékeiben fontosnak bizonyult események időtlenek lennének, míg mindaz, amiről nem beszél, kihullott az időből. A beszélő, az iskoláit hamar befejező Zsófi néni által elmondott szöveg nyelvileg alapos korrekción, stilizáción ment át, és a művelt köznyelvhez lett igazítva. (Ha manapság leülünk beszélgetni egy hajdúsági idős asszonnyal, azonnal érzékelhetővé válik a különbség.) Néhány tájnyelvi elem előfordul azért az asszony monológjában: surgyé, tengeri, kaska, máma, veder, danol, dikó, tökön-paszulyon, de inkább utalásszerűen. A novella tehát nem szociográfiának készült, hanem irodalmi műnek. Azt nem tudjuk, hogy a szerző az eredeti szövegből mennyit hagyott el, vagy esetleg hol módosított a tör-16 Tar Sándor: Nóra jön . Budapest, Magvető, 2000.
