Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Deczki Sarolta: „Össznépi szinten űzött pop-art” (Narratológiai megoldások Tar Sándor novelláiban)
88 ténet rendjén, de az világos, hogy ez az írás meg van szerkesztve, nem is túl szűkszavú, nem is túl bőbeszédű. A történet in medias res kezdődik, ami Tarnál elég általános, a vége pedig szintén jellemzően emelkedett, melodramatikus: „Akkor majd elindulok én is valamer re. A kóchajammal, fogatlanul, tökön-paszulyon keresztül tűzve, vízbe, lángba, mint a többi vén bolond.”17 A történet a visszaemlékezés logikáját követi, a visszaemlékezés pedig az érzelmekét, csak arról beszél hosszabban, ami érzelmileg fontos volt számára. Miközben oldalakon keresztül mesél arról, hogyan ismerkedtek meg későbbi férjével, Jánossal, és hogyan házasodtak végül össze, az utána következő évtizedeket pár mondatban elintézi: „és jöttek gyönyörűséges napok, hónapok, tán évek is. Aztán voltak másmilyenek is, háború, szegénység, halál. Azokra nem akarok emlékezni, elmúlt. Gyerekek jöttek, elmentek, én meg visszakeveredtem ide, mert így akartam.”18 A szüleiről, a családjáról, az apjáról is sokat beszél, vagyis életének legfon tosabb közege a családja, a tanya, itt élte le az egész életét. Életének két meghatározó figurája az apa és a férj, két, egymástól teljesen különböző karakter, de mindkettő egy típust képvisel. Az apa azt a tipikus nagygazdát, aki nem adja iskolába a lányát, akármilyen okos, mert nem akarja, hogy urat neveljenek belőle. Családtagjaival ridegen, alkalmanként kegyetlenül bánik, véresre veri az egyik fiát, de az anyát és a két lányt is meg szokta ütni, ő a klasszikus, patriarchális társadalmi rend tipikus apafigurája. Hozzá hasonlóan János, a férj figurája sem túl egyénített, főleg Zsófi érzésein keresztül ismerjük meg. A Ványa című novella 19 azt a közvetlen beszédhelyzetet imitálja, amikor valaki elme séli az életét valakinek. A szövegben számos alkalommal olvashatjuk, hogy az elbeszélő mintegy kiszól a szövegből „...a gyermekkoromról nem sokat tudok mondani, gondolhatod...” . 20 A narráció folyamatosan fenntartja azt a beszédhelyzetet, mellyel valamilyen külső személyt is bevon a történetmondás folyamatába, s nem mindig egyértelmű, hogy ez az olvasó, vagy valamilyen, csak a történetmondás szintjén jelen levő hallgató. Mivel bizonytalan a megszólítás címzettje, ezért az olvasó voltaképpen magára is értheti, s ezáltal maga is részévé lesz az elbeszélésnek. A szociográfiai mélyinterjújelleget erősíti az is, hogy a szöveg végén jegyzetek találhatók, melyekben a címszereplő hozzátartozói, valamint ő maga néhány sorban kiegészíti valamivel az elhangzottakat. Olvashatunk pár sort az első feleségtől, a párttitkártól, a telekszomszédtól, a művezetőtől, egy dokumentumszerű szövegdarab pedig egészségügyi szakvéleményt imitál. A narrátor ezzel az eljárással alighanem a hitelességet próbálta erősíteni, külső nézőpontokat bevonni, mely technika már a kollázsszerű szövegalkotást idézi. A szöveg a kronológiát követi, de az elbeszélés mégis töredékes, mozaikos, hiszen az egymást követő bekezdések három ponttal indulnak, és így is végződnek, kivéve az utolsó mondatot; mely után nincs semmilyen írásjel. „A három pont a befejezetlenségnek, a gondolat megszakításának, töredezettségének, valamint az elhallgatásnak a jele.”21 A tartalmi töredezett ség tehát grammatikai szinten is megjelenik, a három pont azt jelzi, hogy az egyes egységek nem záródnak, kerekednek le, van valami folytonosság közöttük, egyik téma átfolyik a másikba, mint ahogyan a valóságban meséli az életét valaki. Ezt a jelleget erősíti az 17 I. m. 356. 18 Uo. 19 Tar Sándor: Miért jó a póknak? Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989. 20 I. m. 153. 21 Keszler Borbála: Az írásjelek , a szimbólumok és az egyéb jelek, valamint formai sajátosságaik = http:// www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=159.
