Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Deczki Sarolta: „Össznépi szinten űzött pop-art” (Narratológiai megoldások Tar Sándor novelláiban)
86 egyetlen kapcsolata a társadalommal. Áll fent az ablaknál, spriccel, és közben maszturbál. Térbeli pozíciója az utcán levő emberek fölé emeli, a maró savat tartalmazó fecskendő pedig hatalmat ad a kezébe felettük (ennyiben a karakter a galambos emberrel áll rokonságban a Szürke galamb ból). Éppen ettől válik perverzzé a magányos öröm, hiszen együtt jár mások kiszolgáltatottságával, Szegi csak akkor képes élvezni, ha másoknak kárt okoz. A sav kispriccelése együtt jár az ejakulációval. Mindennek azonban még egy plusz jelentést ad az a jelenet, amikor Szegit kirúgják a munkahelyéről, és közlik vele, hogy „nem jár végkielégülés és más egyebek” . 11 Balla, az ügyvezető alighanem szellemeskedni akart a kínos szóviccel, csakhogy ez afféle önbeteljesítő jóslattá vált: Szegi az asztala előtt kezd el maszturbálni, mondva: „végkielégülök”. A végkifejletet megakadályozza a három nő, aki beront az irodába, de az ismétlési kényszer logikájának engedelmeskedve az aktus mégiscsak megtörténik: Balla elsétál Szegi ablaka alatt, aki savat fecskendez rá, miközben a gatyáját markolássza. A „végkielégülés” szó sajátos, perverz humort is jelent, melyet akár freudi elszólásként is értelmezhetünk, s ebben az esetben Balla kínos vicce akár keringőre való felhívásként is értelmezhető. Már csak azért is, mert az ügyvezető, ahelyett, hogy bántalmazta vagy kidobta volna a férfit, „tátott szájjal bámult az előtte álló Szegi nadrágjára”, 12 a nemsokára beszaladó három nő szá mára pedig, „amit láttak, az egyértelműnek tűnt”.13 Az ekkor félbeszakadt aktust fejezi be Szegi a fecskendő segítségével, melynek tartalmát a férfi arcába fröcsköli. A novella tehát rövid, sűrített, nem sokat, de valamennyit mégis az olvasó képzeletére bíz, a narrátor minden külső-belső körülménnyel tisztában van, nyelve egyszerű, világos, ám nemcsak referenciálisan működik, hanem a jelek egymásra is vonatkoznak. A maszturbáció, a sav fecskendezése és a „végkielégülés” szó egymásba sűrítése hoznak létre olyan jelentéshálót, mely hozzásegít a novella értelmezéséhez. 2. Monológszerű, egyes szám első személyű elbeszélés – „hozzánk beszél” Jellegzetes az életútinterjút imitáló elbeszélésmód Tarnál, tematikailag is viszonylag sokszínű. A szociografikus, az albérlős, a munkásnovellák között is akad rá példa az életműben, de a viszonylagos tematikus változatosság mellett itt is megfigyelhetők különbségek a narrációban. Ebben a novellatípusban „az elbeszélő határozottan elkülöníthető a monológot rögzítő, de nem kommentáló másik személytől, aki azonban hozzászámítandó a mű világához; az elbeszélt történet pedig a saját életsors valamilyen szinten általánosított tanulságával azonosítható”. 14 A „másik személy” keze nyoma határozottan felismerhető a szövegeken, hiszen alapos szerkesztésen és stilizáláson esnek keresztül. Valamennyire nyilván a beszélő részéről is, hiszen eleve hallgatóságnak mondja a történetet, ami szelekciót és stilizálást feltételez. Az első kötet utolsó novelláját, az Örökké címűt 15 a recepció Móricz Árvácska című elbeszélése párdarabjaként azonosítja, éppen ezért nem is tartják túl eredeti darabnak. Az elbeszélő egy 15 éves, örökbe fogadott fiú, akivel mostohái éppoly gonoszul bánnak, mint ahogyan Móricz elbeszélésében is olvashatjuk a kislány történetében láttuk. A narrátor 11 I. m. 130 12 I. m. 131 13 Uo. 14 Szilágyi Márton: De profundis... (Tar Sándor novelláinál) In.: Uő: Kritikai berek . József Attila Kör – Balassi Kiadó, 1995. 99. 15 Tar Sándor: A 6714-es személy. Budapest, Magvető 1981
