Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Deczki Sarolta: „Össznépi szinten űzött pop-art” (Narratológiai megoldások Tar Sándor novelláiban)
85 Ennek a szemtanú narrátornak a hitelességét pedig éppen az élőbeszédre jellemző felütés, fordulatok szavatolják, az „itt és most” spontán beszédhelyzet imitációja, melynek egyik nyelvi rétege a minden érzelgősségtől, pátosztól mentes, szenvtelen, tárgyilagos hang. A másik pedig a szójátékok, gegek, az irónia, a kabarétréfákra jellemző humor, melynek többnyire az a funkciója, hogy bevonják a normalitás területére azt, ami a közmegegyezés szerint nem oda tartozik. Mint például a fentebbi novellában: „És ami ehető, azt nem szabad otthagyni, itt urak laknak, kis tisztogatással fogyaszthatóvá válik a kidobott szalámimaradék, kenyér, kifli, megszáradt sütemény, a gyerekek által körülharapdált szendvicsek, gyümölcs, még banán is, olykor a nem mindig felismerhető főzelékfélék, melyek, ha nem kenődtek szét nagyon, helyben voltak fogyaszthatók, kissé elszíneződött pörkölthús-, kolbászdarabkák, és minden, ami már nem megy le a vécélefolyón, az üvegek alján sör, bor, pálinka.”7 Az „itt urak laknak” kitétel kivételével ennek a túlélési stratégiának a leírása akár tárgyszerűnek is tűnhetne, de az urakra való hivatkozás groteszk, komikus színben tünteti fel a műveletet, valamint a „kis tisztogatással fogyaszthatóvá válik” szerkezet is, melyek még inkább rámutatnak a deklasszálódás mélységére. Amit lehet még fokozni: „A szobaúr türelemmel és kitartással ágyazódott be a lakóház anyagcsere-folyamatába, már-már szerette is ezt a sajátos, egyben önfenntartó foglalatosságot...”8 A narrátor voltaképpen mindent elmond arról, hogyan próbálkozik a férfi túlélni a mindennapokat, csakhogy ezt nem a realista ábrázolás szokásos nyelvi regiszterében közli az olvasóval a narrátor, hanem sajátos, vicces hatást keltő leleménnyel. A narrátor az ironikus-vicces nyelvi regiszter és a reáliák nyomorúsága közti feszültség keltette hatással operál. Mindezektől a narráció élőbeszédszerűvé, átlátszóvá válik, és az olvasót is szemtanúvá teszi. Ezt ismét csak Dérczy foglalta össze: „E művek ugyebár elsősorban a mindentudó szerzői narrációból bontakoznak ki, ám ahogy keverednek bennük az auktorális, a perszonális és a függőbeszédszerű elemek, abból mégis egy más világkép születik meg. A narrátor mindentudó szerepe leértékelődik, s a szemünk láttára bomlik ki az az elbeszélői szituáció, melyet a szemtanú narrátor pozíciója jellemez; az elbeszélő, a szereplő és a történet azonos jelentésbeli síkon helyezkedik el; s mindebből az is következik, hogy az olvasó az elbeszélteket úgy fogja fel, mintha maga is részese lenne e helyzetnek.”9 Jellemző a szerkezete, nyelve és narrációja a Savas eső című novellának. 10 Terjedelme rövid, a narrátor in medias res kezd, azzal a jelenettel, hogy Szegi, a főszereplő elé tolják a felmondási papírjait. A tér zárt, Szegi szobájában játszódik, mely egy szoba-konyhás lakásban található, a férfi a felmondási jelenetre is ebben a szobában gondol vissza. A főszereplő minden tudatállapota tökéletesen transzparens a narrátor számára, melyet a következő igék jeleznek: „tudta”, „élvezte”, „gondolt”. Élethelyzetét, jellemét pár sorban elintézi, megtudjuk, hogy az anyjával él, és nagyon lusta. Emberi kapcsolatai nincsenek, a felesége azért hagyta el másfél hét után, mert a magnót az ágyba is betette kettejük közé, és mert a férfi az éjszaka ébren volt, napközben pedig alszik. Az anyjával él, aki mindig panaszkodik – róla csak ennyit tudunk meg. Eddig ez egy teljesen banális, mindennapos történet, jellem- és helyzetrajz, csakhogy hamar tudomást szerezhet az olvasó Szegi egyszerre perverz és szadista szokásáról: egy fecskendőből savat fröcsköl az utcára, a sarkon levő, színházba igyekvő emberekre. Játékot, vadászatot jelent ez számára, találomra spriccel, s ahogyan a narrátor meséli, ez az 7 I. m. 131. 8 Uo. 9 Dérzy Péter: A gyár metaforái. Tar Sándor: Nóra jön. (az ÉS könyve szeptemberben) = Élet és Irodalom, 2002. szept. 22. 38. sz., 19. 10 In: Tar Sándor: Az alku. Gonosz történetek .
