Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Acsai Roland: A múlttaurusz (dráma)
20 F: Hogy mi? Olyan jó, hogy megint te tanítasz bennünket, kisasszony! A lényeg, hogy már elpusztult. R: Nem pusztult el. Mivel szembenéztünk vele, megszelídült, és magunkkal hoztuk. N: (megint porolni kezdi magát) Ez a sok por... F: Ez ő... R: Nem, ezek vagyunk mi. (Réka a játékot nézegeti, aztán a szülei felé mutatja) Nézzétek csak! Eltűntek a labirintus falai, és nem vár már a festett szörny sem a közepén! III. (néhány hónappal később) F: Szerencsére már nincs karantén. Ha lenne, nem tudnám átvenni a Törekidíjamat, amit a legújabb játékfejlesztésemre kaptam. Biztos örülne az öreg, ha megtudná, hogy díjat neveztek el róla. Még most is a fülemben cseng a hangja. Tudod, amikor utoljára beszéltem vele... Amikor a labirintusban felhívott. N: Szerinted mi lehet a nagymamáddal? Sokat gondolok rá. Sajnálom. F: Én is. Hogy mi akarhatott eltéríteni bennünket a célunktól, és miért? De nem tudok rájönni. Szinte mindenre van valamiféle magyarázat, ami a labirintusban történt velünk, csak erre nem. N: Azt mondják, lehet második hullám is. F: Tudom, sajnos. De remélem, kapunk pár hónapnyi időt még előtte. Csikicsuki helyzetben vagyunk, mint a malomban. Tudod? Hol bezár, hol kinyit. A díj után járó összegből vehetünk végre Rékának egy jó telefont, elég nagy már hozzá... És ha legközelebb nem tudjuk hol van, akkor elég lesz csak felhívni. N: Jó ötlet! De reméljük, nem lesz legközelebb. Mármint mindig tudni fogjuk, hol van. A Karanténlabirintus tényleg klassz videojáték lett. Közepén a titokzatos Múlttaurosszal. Talán azért lett akkora siker, mert olyan... valószerű. Mintha jártál volna ott. Mintha már mindenki járt volna ott. (a nő kinéz az ablakon) Milyen üres az utca! Mintha valaki közeledne odalent. Furcsa kopogást hallok. Egy vak nénike. Ez nem lehet! A nagymamád! Hogy kerül ide?! F: (a férfi is az ablakhoz ugrik) Hol? N: Nem, mégsem ő. Bocs, csak annyira hasonlított rá. F: Most meg hová tűnt? Az előbb még ott lépegetett a járdán... N: Biztos bement valamelyik házba. Talán... éppen a miénkbe. Úristen! Hol van Réka! F: Nincs a szobájában! Réka! Réka! (felforgatják az egész házat) N: A szívbajt hoztad rám... (megkönnyebbülve) F: Megtaláltad? N: A tükrös szekrénybe bújt be. Tudhattam volna, hogy ott lesz! Mostanában mindig azt bámulja. A tükre olyan, mintha a labirintus lenne, mintha egy ajtó lenne egy másik, ugyanilyen lakásba. Én a labirintus óta nem szeretek ránézni. Ellentétben Rékával, aki olyan vágyakozva nézegeti, mintha vissza akarna menni a tükörlakásokba. Mintha csak azokban látná igazán magát.
