Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Acsai Roland: A múlttaurusz (dráma)
21 F: Mintha csak azokban látnánk igazán magunkat... (a nő már majdnem megha jolna) Még ne hajolj meg! (a férfi lefogja) N: Jön még valami? Nem ez volt a végszó? Ez olyan végszavas volt. F: Tudod, a vers, amit az utolsó próbán még benyomott a szerző. N: Ja, tényleg! Most, hogy a karantén befejeztével már nem kell több online versmondást hallgatniuk, mert boldog-boldogtalan azt csinálta a közösségi oldalakon, megint versekkel akarod őket szórakoztatni? F: Nem versekkel, csak egy verssel. A szerző ragaszkodott hozzá. Rövid lesz. Örülj neki, hogy ez már legalább nem online drámaközvetítés. N: Biztos vagy benne? F: Hát persze, itt vannak a nézők. N: A nézők. Ők is olyanok, mint a tükrös szekrény. Tükröződik a terem a szemükben, mintha bennük folytatódna tovább. A mi szemünkben meg ők tükröződnek... Most helyet cseréltünk, én vagyok a néző, mi vagyunk a nézők. Te meg én. (leülnek a színpadra, egy darabig, és csak a nézőteret figyelik) Szóval nem online. De valami kamera biztos van valahol. Kamera az mindig van. Ugye, megmondtam! Ott van egy, tessék! F: Nem tudtam, hogy már a kamerára is allergiás lettél. Eddig az volt a vágyad, hogy egy filmben... N: Sok mindenre választ kaptunk, de a legfontosabbra nem. Hogy mi hozta létre a labirintust? Mi a labirintus? F: Elmondjam? N: Á, inkább ne. A nézők nem szeretik, ha megmagyarázzák nekik a dolgokat. F: Hadd mondjam el! N: Ne! F: Egy metafora. Annak a metaforája, hogy a „karantén” alatt túl sokat voltunk odabent. Csak lakások voltak és szobák, és ezek lettek számunkra a világok. Meg persze mást is kifejez. Nagyobb dolgokat is. N: Metafora volt? Akkor nem is volt valóságos. F: De. A metaforák is valódiak. Különben... mi lesz otthon a vacsora? N: Majd útközben veszünk valamit. F: Megint? N: Csak nem gondolod, hogy az előadás napján volt időm főzni? Egyébként az allergiád jobb már? F: Sokkal. N: De azért ma is a nappaliban alszol, oké? F: Oké. N: Milyen volt játéktervezőt játszani, amikor gőzöd sincs a programozásról? F: Kezdhetjük a verset? N: És Réka? Lehet, hogy ő is azt hitte, hogy vége, és már hazament. F: Ő a szekrényből mondja. N: Ki se jön meghajolni? F: Nem hiszem. Kezdhetjük? N: (bólint) Azt hittem, be akarod fejezni. F: Mit?
