Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 1. szám - Acsai Roland: A múlttaurusz (dráma)

19

N: Szóval ez volt a terved. Mi lett volna akkor, ha az a lyuk nincs a gyerekszobádban? Elvégre a gyerekkori lakásod az én gyerekkori otthonommal keveredett össze. Mi lett volna, ha az a lyuk máshol van?

F: Kockáztatnom kellett. Ahogy az is beigazolódott, hogy a hely ahhoz az útkeresős játékhoz hasonlított, aminek meg kell találni a közepét a golyóval, és ha megtaláltad, a golyó átpottyan a másik oldalára, ahol folytathatod a játékot. A játék egyik fele, ahonnan ideestünk, a múlt, és a másik, ahová estünk, a jelen.

N: Miért nem függőlegesen estünk át a másik lakásba, amikor ez az egész elkezdődött?

F: Ez jó kérdés, és nincsenek rá konkrét válaszaim. Valahogy az oldalára billenhetett a játék egy pillanatra. N: Ezek szerint abban a világban értelmét vesztik az olyan fogalmak, mint a vertikális és horizontális.

F: Igen, és azt is gyanítom, hogy voltaképpen nem haladtunk, mármint térben nem, csak az időben... Azért is tudtunk a labirintus közepéből ide cseppenni vissza. N: Cseppenni

... erről megint csak a cseppfertőzés

szó ugrik be, nem tehetek róla. Remélem, hogy a szüleink jól vannak, és vigyáznak magukra. Nekünk is vigyázni kell. Talán még ennél is jobban... elárulnád, hogy mit csinálsz?

F: Ki akarom nyitni az előszobaajtót.

N: Ne! Nem akarok megint a labirintusba kerülni...

F: Nem fogunk. Nyugi! Már senki sem fog átkerülni sehova, legfeljebb a... lépcsőházba. (kinyitja az előszobaajtót)

Látod? N: Végre megint a négy fal között. Jobb, mint a húsz vagy a száz fal között...

F: (a kislányához fordulva, előveszi a törött játékot, és odaadja neki)

Tessék! Elejtetted és összetört. A golyó meg elgurult valahová... R: Én tudom, hol van a golyó.

F: Tényleg? Hol?

R: A Múlttaurosz szívében.

N: Aha. Mindig is élénk volt a fantáziád. R: De láttam, mielőtt leugrottunk. F: Réka biztosan sokkot kapott, nem csodálnám.

R: Valahonnan szél jött, felkapta azt a kis golyót a földről, és belefúródott a Múlttaurosz szívébe. Azért esett össze. Azt a kis golyót mintha egészen közelről láttam volna, és mindannyian ott tükröződtünk benne, mint egy kicsit torzító tükörben, egyszerre voltunk viccesek és ijesztők. Mi voltunk Thészeusz.

N: A Múlttaurosz porból volt, mégis szív dobogott benne?

R: Ez miért olyan furcsa? A Károly atya is azt szokta mondani a templomban, hogy mi is porból vagyunk. Mégis van szívünk. F: Mindegy, a lényeg, hogy megszabadultunk attól a szörnytől.

R: Nem szörny volt, csak a múlt. Csak az emlékek. Először segíteni akartam neki, de nem engedte. Fújtatott. Ő is hozzánk tartozott. N: Most már nem kell tőle félni. R: Eddig sem kellett. A múlt pora a ma talaja.